Nem, ma nem mentünk sehová, itthon vagyunk, jól érezzük magunkat.

Játszunk, jókedvűen telik az idő.

Mesterfokra fejlesztette az ÁLJJ kifejezést, de csak a nagyapjának tartogatja, ha azt szeretné, hogy cipelje a hátsóját.

Jó így, hogy több generáció él együtt.

Teljesebb a világ.

Zádi persze minden családtagot maga mellett akar tudni, és személyes sértésnek könyveli el, ha mondjuk az apja dolgozni indul, vagy valakinek az ő 3 m-es körzetén kívül akad dolga.

Igen, az ő világképe még más... 

Zádi világa

Apánál voltunk látogatóban.

Hogy ott mennyi kütyü van???

És a bácsik megengedték, hogy a műszerfalon nyomkodjon, tekergessen, tologasson...

Hihetetlen élmény volt a számára.

Időnként még a száját is nyitva felejtette a csodálkozástól.

Az egyik munkatársa odalépett hozzánk és megkérdezte, hogy:

- Jössz szerelni?

Zádi nemhogy átment, inkább ÁTREPÜLT hozzá, és már el is tűntek.

Készültek képek is, megmutatom, amint megkapom őket.

Ez a nap is izgalmas volt.

Annyira, hogy nem is aludt semmit délelőtt, az ebédjét már csukott szemmel ette meg, majd kidőlt.

Drága szuszogim!

Lehet, hogy kicsit kicsi nekem ez a gép?

Jó, akkor ezek a pedálok. Ha lábbal nem is, de kézzel elérem.

De akkor most ki is fog dolgozni???

Mai sétánk közben találkoztunk egy fűnyíró traktorral.

Olyan szépen berregett és dobálta a füvet, hogy Zádit teljesen megbabonázta.

Amerre vitte a rajta ülő embert, Zümikém arra nézett. Hosszan, sokáig, rendületlenül követte a figyelmével.

Amikor már lehetett, folytattuk a sétát és a kistraktor is tovább zakatolt.

Csakhogy úgy alakult, hogy újra vissza kellett térnünk oda, ahol azelőtt elidőztünk, és szembe találkoztunk a gereblyés emberekkel.

Ők, látván Zádi érdeklődését, felajánlották, hogy visszahozatják a kistraktort és a mi kíváncsi gézengúzunk felülhet rá.

Több se kellett - nyilván, Zádor büszkén birtokba vette a masinát.

Aprólékosan megvizsgált minden kart, gombot, a slusszkulcsot és a pedálokat is.

Végül gondolkozhattam, hogyan is vegyem le róla!?!?!