DOBPERGÉÉÉS!!!
Örömmel jelenthetem, hogy Zádi VÉGRE ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT!!!
Első alkalom, mióta megérkezett hozzánk, hogy este 10-kor elaludt és reggel fél 8-ig nem sírt fel, nem kért tejcsit, csak aludt, szépen. 
Reggel az első élmény egy jó nagy döbbenet volt, aztán természetesen boldogság és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon megdicsértük!
Első volt még az élmény, hogy Zümi annyi édességet evett a Mikulás(ok) jóvoltából, hogy végül a gumicukrot le se tudta nyelni... Már a tesóm kutyájának, Manónak akarta adni kis szopogatás után... (mármint a gumicukrot szopogatta, nem a kutyát... )
Sebaj, egy hét van ilyen mostanában, amikor lépten-nyomon Mikulás had udvarolja körbe picikénket, hogy szerintem belefér a csokiba fulladás esete is...
A következő húsvét környékén esedékes, addig kiheveri. Hadd legyen csokimaszatos, cukorszagú, ha úgy szeretné!
A Mikulásról még annyit megjegyeznék, nem... nem is megjegyeznék, hanem kérdeznék.
Szerintetek milyen Mikulás az, aki nem hajlandó odatartani az arcát, amikor egy mini puszival szeretné megköszönni neki a szaloncukrot?!?!?!?
De most komolyan!
Szegénykém nyújtózkodott, de a Miki annyival lerendezte, hogy ő most "szőrös"...
Mindegy, szerencsére Zádiban ez nem okozott törést. Le se... ette... a Mikulást... sem a zselés szaloncukrot... Khm.
Doki.
Nos, ma voltam.
Dióhéjban annyit, hogy azt kérte ne frászoljak, de azért többször látni akar, hogy biztosan ne legyen baj ebből...
Így aztán betábláztuk a következő és a következő utáni "randit" is...
Most mindenesetre a vizsgálaton nem talált látható problémát.
Csak maradjon is így...
