lassan fogy a november...

Zádi egyre ügyesebb, sok mindent mond magától is, napról napra többet.

Összehoz egymástól (számunkra) távol eső dolgokat.

Örül, amikor el tud magyarázni valamit, bosszantja, ha nem megy, és egyre jobban látszik a humorérzéke is.

Azzal, hogy jobban kommunikál, picirit belelátunk időnként a gondolataiba. Ez nagyon izgalmas.

Nagyon boldoggá tette Viki, mert elhozta neki Bogyó és Babóca összest. Ezúton is köszönet érte!!!

Annyira fellelkesült, hogy alig lehetett bírni vele.

Kedves, barátságos, értelmes kiskrapek, akinek egyre többször van akaratszorulása. Jobban nem tudom kifejezni azt, ami történik.

Nagyon-nagyon befeszül valamiért (amit nyilván nem szabad) és amikor nem engedjük/elvesszük/leállítjuk az ügyet, láthatóan beleszorul az akarat, az indulat és nem tudja, mit tegyen. Ilyenkor visít, mint egy vett malac, és toporzékol. Vicces kis galócának tűnik, de igyekszünk nem nevetni a helyzeten.

Kedveskedik, hízeleg, és ha meglátja, hogy az apjával egymáshoz bújunk, vagy puszit/csókot adunk egymásnak, akkor azonnal közénk furakodik. Ilyenkor naaagy családi ölelésbe és puszikba torkoll a dolog.

Maradjon is mindig így!...