"PÁJSZ POLC BUMM MÉSZ LESZAKA ETÖJT NEMNEM"
Ez a mai nap történése.
Ja, hogy nem teljesen érthető?
Lenne tippem, hogy ki bogozná ki azonnal mégis! (Ugye Véék?)
Szóval, az úgy volt, hogy éppen a család minden tagja máshol tartózkodott.
Isti a pincében Zádival - nagyapa műhelyében kalapált.
Anyósom a szobában varrt, apósom nem volt itthon, én pedig az egész ház legkisebb helyiségében töltöttem az időt...
Egyszerre csak akkora robajt hallottunk, hogy összefutottunk, ahányan csak voltunk. Azt tudtuk, hogy ott, ahonnan jövünk semmi sem történt. De akkor hol és mi???
Elkezdtük feltérképezni a házat. Minden szobát, a pince egyéb részeit, de sehol semmi.
Aztán kiderült...
A spájzban szakadt ki a falból az egyik polcrendszer, sorsára hagyva a rajta lévő dolgokat. Kompótok, lekvárok, meg persze a zuhanás közben maguk alá temetett egyebek... Konkrétan úszott az egész kamra. Minden ragadt is természetesen...
Igen, ezeken a polcokon volt a szüleimtől kapott meglehetősen nagy mennyiségű méz is. Zádi szereti nézegetni, mondogatja is, hogy "mész", de meg nem kóstolná semmi pénzért...
Zümit hamar elvittem ebédelni, hogy a többiek menthessék a menthetőt és ne legyünk láb alatt (na, igen, meg ebédidő is volt - mellesleg...) és közben elmeséltem Zádinak, mi is történt. Folyamatosan a méz után érdeklődött. Még az sem volt neki elég, hogy vagy tízszer elmondtam neki, a méz egyben van, nem tört el. Végül kimentem a konyhába, felemeltem egy üveggel és bevittem neki megmutatni, hogy egyben maradt, nem tört el.
Egész délután ezt mesélte, még alvás után is.
SŐT, még dédit is fel kellett hívnunk, hogy elmesélhesse neki.
Bizony ám! Ilyen nagy dolgok történnek felénk! ÁM!