Kicsit aggódtam a mai úszás miatt.

A baj ott kezdődött, hogy a napi szokásos két órás alvásból kétszer fél óra sikeredett, mert valahogy minden összejött. Konyhai csörömpölés, nyitott ablakon felhallatszó autózaj, beszélgetés és egyebek. Egyébként soha nincs teljes csend Zádi körül, amikor alszik, pontosan azért, hogy a hirtelen zajok ne keltsék fel, de ma tényleg minden ellenünk játszott... (Vannak zajok, amiket a baba mellett normális hangerővel (kicsit halkabban) hallatszó zene mellett is felébresztik a picit...)

Mégis bíztatóan alakultak a dolgok.

Volt ideje nyugodtan uzsonnázni, még találkozott a szüleimmel az elutazásuk előtt, játszott a tesómmal, rosszalkodott, ahogy azt kell.

Az uszodánál már erősen be volt sózva, alig akarta kibírni, hogy az előző csoport kijöjjön a medencéből...

Találkoztunk Dórival és Matyival, Zádi nem lökdösődött, csak kicsit "túlszerette" Matyit, de résen voltunk.

Az úszás közben valójában apja mozgatta őkelmét, mert ő inkább elnyúlt és hagyta magát, de látszott, hogy nagyon élvezte.

Meglehetősen zokon vette, hogy ki kellett szállnia a vízből, megpróbált meggyőzni, hogy vigyem vissza, de "sajnos" én győztem.

Nos, úszás után a gyerekek jóóó éhesek, erre már számítottam. Ma kukorica pufit (a "kuki" nevet nem tudom megszokni... sajnálom... ) vittünk magunkkal, hogy Züm kibírja hazáig. Megkínáltuk a többi babát is, Istike és Matyi is elfogadta Záditól. Csakhogy Dóriék ropit hoztak. A szomszéd fűje pedig... Akarom mondani/írni a szomszéd ropija pedig... izé... mindig finomabb.

Zádi nehogy elfogadta a neki kínált ropit, hanem amint megette (ez gyorsan ment neki), azonnal kért újabbat. A második kör után pedig úgy zsákmányolt, hogy Istikének is vihessen. Kivett egyet, odavitte Istikének, benyomta a szájába... azután visszament Dórihoz, hogy akkor most magának is kérne egy újabbat. Na, ekkor gyorsan elkészült és kivittem az apjához...

Két hét múlva lesz legközelebb úszás. Azt hiszem SOK ropiságot/perecséget kell vinnem, hogy ezt megháláljuk...

Mindenesetre megnyugtató a számomra, hogy nem csak magára gondol, pedig a mindennapokban nincs mellette a testvére...

---O---

És igen, ma éppen 20 hónapos... DT

Hihetetlen...