Kicsit szégyenkeztem,

 2011.10.23. 22:11

ezért nem írtam róla aznap, amikor történt.

Zádikám mindig kedves volt a gyerekekkel (is). Szeretgette, ölelgette, puszilgatta őket. Kézen fogta és vitte magával játszani. Soha semmi ártó szándék nem volt benne...

Pénteken, amikor úszni mentünk, egy ismerős anyuka és a lánykája már ott voltak. Zümikém ismerte őket, nem csak az usziból, hanem már előbb is találkoztak egymással. Akkor megpuszilta a kislányt, mosolygott neki, ölelte. Erre most pénteken oda ment hozzá, azt hittük meg fogja puszilni, de nem az történt...

Nekifeszült két kezével a lányka mellkasának és akkorát lökött rajta, hogy ha anyukája nincs ott, el is vágódott volna szegény.

De ha már ilyen jól belejött a dologba, a picike mellett álló másik kislányt is megpróbálta fellökni.

Nyilván mindkét esetben rászólunk (nagyapa és én is kórusban), amint felocsúdtunk a döbbenetünkből...

De a dolog itt még nem ért véget.

Már az öltözőben voltunk, amikor Dóriék megérkeztek. Nagy örömmel köszöntöttem őket. Teljesen naivan azt hittem, hogy Zádi is ezt tervezi, amikor elindult a legényke felé. Nos, ő lett a harmadik áldozat.

Zümkém őt is meglökte, de alaposan. Itt is az anyukán múlt az elvágódás megakadályozása.

Na, ez volt az a pillanat, amikor felkaptam, az ölembe ültettem és közöltem vele, hogy még egy ilyen húzás és öltöztetem fel, mert megyünk haza. Le is mondhat a pancsiról...

Sajnáltam volna, ha így történik, de ezt nem szabad hagyni. Most először (azóta nem hála Istennek!!!) fordult elő, de nem engedhetem, hogy nagyon belejöjjön.

Nagyon meglepődtem ezen a hirtelen feltűnő agresszión, mert ez eddig egyáltalán nem volt jellemző rá.

Nem is tudom, honnan vette, mert ilyesmit itthon nem lát. Most nem mentegetőzöm. Ha úgy érezném, hogy kell, inkább meg sem írtam volna a dolgot. De tényleg tanácstalanul állok a kérdés előtt, mert nem tudom, miért kezdett így viselkedni.

Még Nyúl fiai, (akik legalább 6 évvel idősebbek nála) még ők sem szoktak így lökdösődni.

Nem értem én ezt.

Nos, a szigor után már nem tettem le, nem engedtem garázdálkodni, nehogy be kelljen tartanom a fenyegetésként beígért hazavonulást.

Nagyon nem szeretném, ha agresszor lenne.

Nem tolerálom az ilyesmit. (Mellesleg nem hülye ám! Csak magánál kisebb babákba köt bele... Nem lesz ennek jó vége!)

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr516488691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bdori84 2011.10.24. 11:15:48

Igen, most Matyi volt az egyik "áldozat". De ilyen megesik, szerintem nagyon jól reagáltad le a helyzetet, én sajnos nem mindig tudok ilyen nyugodt maradni. Matyi is kis haramia, volt egy időszak, amikor nem is mentünk inkább játszóra, mert mindig meg akart csapni valakit, valamivel, és nem tudom miért. Most már annyira nem, vagy már tudom mikor készül valamire, és akkor közbelépek. Amúgy Zádi egy tündér, nem sok babát láttam, aki ennyire nagyon élvezi, és otthon érzi magát a vízben:):):)

Agi77 2011.10.26. 14:47:22

Szia! Erre csak azt tudom írni, hogy szerintem sokaknál előfordul és kezdem azt hinni, hogy nem sok köze van a neveléshez. Nálunk pl. ennél sokkal durvább a helyzet, konkrétan, Albert sosem volt egy kis nyuszi, funoman szólva de jmostanában kifejezetten verekedős más gerekekkel (vagyis harap és csíp de szerintem a lényeg szempontjából mindegy) pedig amúgy egy aranyos, nagyon értelmes kisfiú, ezért mi sem értjük, itthon Ő sem látt ilyesmit, szerető közeg veszi körül. Ezek után én is tele vagyok???el Bár Nála a közösségbe kerüléssel durvult ez el ennyire, szerintem azért, mert ott "farkas törvények" uralkodnak és Ő nem az a típus, aki csakúgy hagyja magát... Mi annyit teszünk egyelőre, hogy beszéltünk az óvó nőkkel+ pszichológus is látta a gyereket és mi is beszélünk majd gyerekpszichológussal.

Agi77 2011.10.26. 14:51:35

a másik dolog, szerintema többi szülő reakciója sem mindig a legjobb. Én ha "akciózni" akar már megyek és szólok rá a gyerekre, ennek ellenére többen megpróbáltak már "kioktatni" csak egy-két olyen, intelligensebb anyukával találkozom, aki annyit mond, semmi baj, az Ő gyereke is jár bölcsibe/oviba, tudja, hogy van ilyen. Korábban én is így álltam hozzá, ha Albert "kapott" mástól (megjegyzem én sosem tartottam burokban, sokat vittem gyerekek közés így kezdetektől találkozott "agresszióval") akkor még én nyugtattam az anyukát, hogy no problem, szerintem nem leszünk mindig Velük és ott is lesz ilyen, ezért ezt a helyzetet is meg kell tanulniuk kezelni és egyébként...

Agi77 2011.10.26. 14:59:20

az is a probléma még, hogy mi felnőttek ehhez, hogyan állunk hozzá. Az agresszió is természetes dolgo, valahol. Magunkból kiindulva ha dühösek vagyunk, mi is gyakran használjuk ezt csak legfeljebb már nem ösztönből, azaz szóban, vagy csak jól kidühöngjük magunkat. A gyerekekben is van egy csomó feszültség. Főleg ha pörgősebb, mint a foiam, mert Ő ilyen típus. De Ők még ösztön llények, így még nem képesek megfelelően kezelni az indulataikat és ezért a máikon vezetik le... Én azt gondolom, ehhez kell nekünk szülőknek a segítség, hogy a feszültséget megtanítsuk a gyereknek más csatornákon levezetni. De ez nem fog egyik napról a másikra menni, ehhez soksoksok idő, türelem és kitartás kell. Csak azért írtam, hogy nem kell ezt sem túl aggódni, EZ is normális dolog szerintem egy gyereknél csak oda kell rá figyelni. Szerintem is jól csináltátok, ha lesz még ilyen, idővel majd Zádi is megtanulja, hogy ez a viselkedés nem helyes. Bár nem vagyok "szaki" ebben de szerintem egy ilyen kicsiél simán lehet csak az, hogy "próbálkozott" nem direkt csinálta és ha látja, hogy nem örültök ennek abahagyja hamar.

Vianya 2011.10.26. 15:16:30

Úgy legyen Ági!!!
süti beállítások módosítása