azután a piszkosabb része, majd kisebb mélypont és a felafejjel!
A legjobb pillanat kétségkívül egy telefonhívás volt.
Olyan híreket kaptam, amikre igazán nem számítottam, de nagyon-nagyon jól esett, hogy gondolt ránk az illető.
Igen, most is bebizonyosodik, hogy nem onnan jön a segítő szándék, ahonnan az ember várja, hanem ahonnan nem is számít rá.
Hiszen még sosem találkoztunk személyesen!!!
Mindenesetre még most is mosolygóssá válok, ha rá gondolok.
A piszkos munkát MOST ugorja át minden jóérzésű ember, akinek a gyomra nem bírja a gusztustalanságokat!!!
De komolyan!!! Teszek egy ilyen jelet: ---O--- ha már tovább lehet olvasni! Jó?
Szóval...
Édes picike fiacskám ma délelőtt nem tette ama nagydolgát, amit rendszerint reggeli után szokott.
Délelőtt is hiába vártam. Enni evett, de a töltés-ürítés rendszer valahol elakadt...
Délután aztán megérkezett a várva- várt produktum. Extra nagy adag, "super size" - ha úgy tetszik...
Nagy rákészüléssel álltam a tisztába tételhez (még szerencse), mégsem voltam elég a dolog megoldásához, pedig nem tartom kezdőnek magam ilyen téren...
Nos, amíg én igyekeztem a lehulló "vakolat" minden részletét begyűjteni a pelusba, addig őkelme nagy lelkesedéssel belemarkolt, majd pakolásként az állára és a nyakára kente. Észlelte, hogy én törlőkendővel "dolgozom", erre ő is kivett egyet, de a nagyobb élvezet kedvéért azt is "festékbe" mártotta, mielőtt alkotásba kezdett volna...
BRRR!
Hallottam már történeteket kiságyat és szobát telepingáló babákról, de ezzel az üggyel most szembesültem csak.
Kértem, egyre hangosabban kétségbeesve könyörögtem, hogy ne tegye, erre előkerült az apja, aki megakadályozta, hogy kóstolót tartson a fiatalember...
Így aztán, amikor az alfele már csillogott - villogott, apuja elvitte a fürdőszobába, hogy a felső területet is megtisztítsa...
Nos, nem ez a kép lesz a kedvencem, ha visszagondolok...
Bocsi Zádi! Ha nagyobb vagy már és visszaolvasod, ne utálj kérlek ezért a részletes beszámolóért. Anyád még nem tudja eldönteni, hogy az előbb panaszkodott-e a sorsa miatt, vagy büszkélkedett a kreativitásoddal... Ha eldöntöttem, szólok!!!
Na, most már nyugodtan visszacsatlakozhatnak az érzékenyebb lelkű olvasók is...
---O---
A kisebb mélypont egy olyan ügyben talált fejbe, amikor segíteni akartam valakinek, de a dolog nagyon nem úgy sült el, ahogy lehetett volna.
Tapasztalat: nem lehet olyan emberen segíteni, aki maga nem akarja azt.
Csak sajnos nem tanulok még a saját káromon sem...
Elég ostoba dolog ez a részemről. (Ráadásul nem is ígérhetem, hogy ez később másképpen lesz. Maximum, ha már véglegesen kiábrándulok az emberekből... De erre meg remélem, nem kerül sor. Hiszen a mai telefonhívás is azt igazolja, hogy igenis vannak még jó emberek!!!)
A felafejjel pedig drága nagymamámmal folytatott beszélgetés után érkezett meg, hiszen rávilágított (sokadszor), hogy mi is a ténylegesen fontos az életben. Bár mindig észben tudnám ezt tartani!!!
