A krumplit kipróbáltam, a káposztát MÉG nem. Folyamatosan borogatom, kicsit jobb a helyzet, de még mindig nem az igazi.

Zádikám rendel, ha a fájós oldalt próbálom adni neki, egy idő után szól, hogy "azt"... (Mutatva a másik oldalra...) Nyilván jobban szereti, ha összebújunk szopi közben, nem fejtől-lábtól fekszünk...

Ma este viszont szopizott, ringattuk is, de csak nem akart elaludni. (Rágicsálta és tépegette a fájós cicit - amíg hagytam.) Ekkor feladtam a próbálkozást és mondtam neki, hogy akkor viszont egyedül kell elaludnia.

Ott ültem a mi ágyunkban, a pici mellett és vártam, hogy mi lesz.

Ölelgette a mackót, amit a tesómtól kapott, megszeretgette Timi macit, a kék kutyát és felkelt, hogy jön át hozzám.

Visszafektettem és kértem, hogy aludjon. Megint elkezdte elölről az esti puszik osztogatását, a feje alá gyűrte a nagymedvét, majd felkelt. Ezt összesen kb. 4-szer játszotta el, aztán ELALUDT!!!

Büszke vagyok rá nagyon!!!

Amúgy elég nyűgös és rosszalkodós napja volt. Igyekezett egyfolytában ökörségeket csinálni (DVD-k kipakolása, köpködés, ütögetés, apa fejére építőkockák borítása... szóval minden, amiről tudja, hogy nem szabad. És micsoda véletlen?!?! Ma sem volt szabad...)

Ma viszont észrevehetően sokat beszélt. Elkapott szavakat tőlünk és igyekezett utánunk mondani. Így született az első kápotta, amiből később kápocta, majd káposzta lett; közölte, hogy uvvajja (udvarra) és ma kezdte kiválasztani, melyik cicit kérné (amit az elején írtam is)...

Annak idején megfogadtam, hogy minden egyes új szót le fogok írni, hogy nyomon tudjam követni a szókincsének alakulását, de ez nagyon nem megy sajnos. Ma is hihetetlen mennyiségű próbálkozása volt, amik egyelőre csak utánzások, kevés épült be ténylegesen. De annyira élvezzük, hogy a pillanat csodájának örülünk, és nem írom le azonnal őket... Este aztán haragszom, hogy rövid az agyam.

Nem baj, lesz ez még így sokszor!