Zádi tegnap éjjel jött rá, hogy ezt az éjjelnemcicizős témát mi teljesen komolyan gondoljuk...
Büszkék voltunk, mert hajnali 4-kor 
kelt fel először. Hirtelen kiivott kicsit több, mint egy deci tejcsit a cumisüvegből. Mi már éppen örömködtünk Istivel, de Zümke másképpen gondolta.
Nos, hajnali 6-ig méltatlankodott, hol hangosabban, hol kicsit beletörődve, majd a kimerültségtől visszaaludt. Háromnegyed 7-kor aztán megkapta a betevőjét.
Én meg már azt hittem, hogy könnyen megússzuk...
Na, nem panaszkodom, tudom, hogy lehetne rosszabb is.
Mindenesetre nekünk most ezzel kell megküzdenünk.
Kicsit cidrizek a ma éjjeltől.
De a remény hal meg utoljára!
