Mielőtt bárki "magára ismer" a tegnapi mérgemből, NEM TI VAGYTOK!
Akiről szólt, nem olvassa a blogot. Lehettem volna konkrétabb is, de talán éppen ezért nem tettem. A háta mögött nem konkretizálok.
Majd egyszer, amikor megint igazságosztónak érzem magam, a szemébe elmondom, mit gondolok róla.
Bár, azt hiszem, nem fogja érdekelni. Nem is baj.
Nincs a kezemben a bölcsesség köve, az ő dolga, mit csinál. Mindenesetre engem már nem bánthat a viselkedésével... Többé nem hagyom.
Ráadásul az egész éppen arról szól, hogy én voltam a hülye, mert másnak akartam látni, mint amire ő képes...
De ezt már írtam.
Mindenesetre TÉNYLEG NINCSENEK VÉLETLENEK! Tegnap szembesültem bizonyos dolgokkal, (már egy éve nem hallottunk róla), erre ma felhív, hogy itt van a városban, és találkozni szeretne.
Találkoztunk...
Nem, a véleményem nem változott...
De nem kell minden történetnek happy enddel végződnie.
Amúgy elég rosszul vagyok, bekaptam Zádi baciját, alig látok, görcsöl a fejem, ki akarnak esni a szemeim, dádházs vagyog, köhögök.
Na, nem sajnáltatom magam.
Zádi szerencsére hamar átesett rajta, mára még a tizenkettedik fogacskájának is kibújt az első tüskéje. "Ő" a bal alsó négyeske, amiről én már korábban beszámoltam, mert úgy hittem.
Rosszul.
De mára végre tényleg kibújt!
Mára elég volt magamból...