éjfél előtt...

Szép napunk volt. Kezdve egy nagyon régi ismerős látogatásával, folytatódott egy pillanatra beugró szintén kedves ismerőssel, majd Zádi délutáni alvásából úgy ébredhetett, hogy a tesóm várta.

Szép és tartalmas napunk volt.

Sok gondolat, sok emlék fért bele.

Néha úgy érzem, hogy az egy életem alatt több életet is leéltem már...

Mintha nem is én lettem volna a gimnazista, nem a főiskolás, olyan távolinak tűnik a múlt (bizonyos részei pedig, mint ha tegnap lettek volna...).

Azt hiszem ez most kicsit zavaros. De vigasztalásként még leírom, hogy nem csak itt zagyvalék ez a gondolatsor, hanem a fejemben is...

Na, igen... de ez most kit vigasztal???