Kezdte anno a véletlenszerű nyomhagyással.

Hogy érthető legyen, először megfogta a tollat/ceruzát és kopogott vele az asztalon, vagy húzogatta, és meglepődve vette tudomásul, hogy fog.

Ezt követte a szándékos nyomhagyás első felvonása, amikor leesett a kupak, észrevette, hogy vonalat húz és ilyen módon az autóban ülve össze-vissza firkálta a saját talpát, lábfejét és tenyerét... Gyönyörű volt... ne is ecseteljem...

Ma pedig eljutott a freskó festészet alapjaiig.

Az előszobafalra kerültek a csodálatos műalkotások...

(Nyilván nem engedtem neki, mert innen már csak egy lépés lenne a zsírkréta és az alkoholos filc... Kösz, a családban már megvolt.)

Szóval haladunk a világ felfedezésében. Ő is, és én is...