A tegnap reggel hihetetlen meglepetést hozott a számomra.
Zádi egész éjjel nyüszkölt, szinte folyamatosan szopit akart, így hajnalra megadtam magam, és "elöl felejtettem" a cicit, hogy kiszolgálhassa magát a fiatalember...
Ébredéskor ezt észrevette az apja és meg is jegyezte Züminek, hogy "látod, milyen Tündér édesanyád van, hogy szabadon hagyta a cicit neked?!?"
Erre Zádi felült az ágyban, rám mosolygott, és tisztán kivehetően azt mondta: TÜNDÉ!
Nyilván ellágyultam, elfelejtettem a kialvatlanságom, csak pusziltam őket, az én pasijaimat. (Miértnincssírvanevetőssmile???)
Egyre többször fut hozzám csak azért, hogy puszit adjon, vagy megöleljen.
...Viszont tegnap és ma is sírva ébredt a délutáni alvásból. Próbáltam visszaaltatni, mert eddig az vált be, ha sírva ébred, még nem aludta ki magát. Most viszont nem alszik vissza. Ha felveszem, nem jó, ha mellé bújok, nem jó, a cici nem jó, ha leülök vele, az totális csőd. Arra nyugodott meg mindkétszer, hogy a relax fotelbe telepedtem vele, és ott ringattam. Tegnap egy órát, ma egy felet "húzott rá a lóbőrből", de azután is sírva ébredt...
Nem tudom, mi lehet. Viszont tegnap még kacagott is álmában. Hangosan, teli szájjal. Közben pedig aludt...
Folyton újra és újra beleszeretek.
Nyilván ő a legszebb, a legokosabb, a legkedvesebb...
És kicsit lelkiismeret furdalásom is van, hiszen éppen annyira szeretem, mint Gabót...
Nekem ő is a LEGLEGLEG...