Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez,

hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik

betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

A diák hallgat...

Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük előlröl, fiatalember. Jó-e

Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

A diák nem válaszol...

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen

szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

A diák nem felel...

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és

megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad- e már

valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet,

vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen

kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a

tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz,

fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik. Az események ezen fordulatára az előadóterem

elcsendesedik.

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit vagy még

annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi

hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla

alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem

mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot

jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A

hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.

Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis

fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha

sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De

a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk

tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása

hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet,

utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről

alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még

egy gondolatot sem tud megmagyarázni.

Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem,

arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált az élet

ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a

halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak

annak hiánya. Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak,

hogy majmoktól származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen

igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita

kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni,

sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt

jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön

nem is tudós, hanem prédikátor?

Nagy zajongás támad az osztályban.

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?

Az osztály nevetésben tör ki.

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte,

megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette.

Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott

szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram.

Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt

az előadásainak?

A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez

mindennek a mozgatója és éltetője.

A diák... Albert Einstein volt.

A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. (Albert

Einstein)