adj Istenem!

VÉKONYAT!

Nem, nem hülyültem meg.

Talán már írtam korábban, hogy Gabóca orvosi papírjai kinőtték a (naivan) kicsi méretű kapcsos mappát, amit eredetileg vásároltam a születése után.

Semmilyen papírt, számlát, vagy annak feladóvevényét, kimutatást nem tartok meg, vagy nem tartok rendben. Mindig is trehány voltam ebben a tekintetben.

Gabó papírjait viszont kifejezetten kategorizálva tároltam. Témák szerint szétválogatva (látás, hallás, emésztés, orthpédia, mozgás, epilepszia...) a csoportokat pedig kronologikusan rendezve.

Mindig csak úgy hívtam, a másfél kilós köteg.

Igen, 17 hónap és két hét alatt rengeteg orvosi lelet készült el. Kénytelen voltam rendben tartani, mert amikor valamilyen vizsgálatra mentem vele, csak így tudtam kézbe adni az előzményeket. Később már azt csináltam, hogy ha előre tudtam egy betervezett orvosi látogatást, bizony minden oda vonatkozó dolgot (a belgyógyásznak a látásával és hallásával kapcsolatos dolgokat nem, de a többit) lefénymásoltam és összespiráloztattam, az elejére pedig fényképet tetettem, hogy ne egy eset legyen a fiam a többi ezermillió között, hanem arcot csatoljanak hozzá és emlékezzenek rá. Ne a betegséggel küzdjenek, hanem Gabóért.

Ma este lemértem a "másfél kilós mappát". Pontosan 2,7 kg.

Nem, ez nem érdem. Ez sajnálatos tény.

Csak azért írtam le, hogy értsétek, miért az a vágyam, hogy Zádi mappája nagyon-nagyon vékony maradjon.

Csak olyan fecnik kerüljenek bele, mint az időszakos status-ok és az oltási értesítők!

Ma szépen sorban lefűztem az eddigi összes papírt. Időrendben. Mert nem lenne értelme témák szerint csoportosítani, hiszen csak az alapos (mert minden ajánlott vizsgálatra elküldött az orvos elővigyázatosságból, de nem többre, mint amennyi egy egészséges gyermeknél kell) általános vizsgálatai voltak, a fütyi ügyet kivéve, de ez is annak számít már.

Eddig a pocakossággal kapcsolatos papírtömeg végén tartottam ezeket is, de most önálló kapcsos, A4-es mappát kaptak. A pocakosság több vizsgálatot követelt, mint a spontán állapotosságé, de ezt még el tudom nézni a cél érdekében.

Így viszont most önálló útra indult egy sok év alatt lassan gyarapodó iratgyűjtemény.

Úgy legyen!!!

Vééékony mappát szeretnék a gyermekem kezébe adni felnőtt korában!

A nap híre pedig: Berci baba végre édesanyja karjában pihenhetett!!!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy erről fotóm is lett, a szülei jóvoltából.

Mekkora megkönnyebbülés volt ezt látni!

A Jóisten adjon nekik hosszú, boldog, EGÉSZSÉGBEN leélt életet!

(Remélem Berci sem fogja jobban szaporítani a papírokat, mint feltétlenül szükséges... ha már az élete kezdete ilyen kalandosra sikeredett! - Talán meg akarta mutatni, hogy egy olyan természetes mozdulat is lehet csoda, mint amikor az anya a gyermekét a karjában tartja! Szerintem ezt a szülei annak élték volna meg az ijesztgetés nélkül is. De Berci ezt még nem tudhatta... )