Mert minden visszazökkent a régi kerékvágásba.

Ma jelenthetem ki, hogy úgy telt a napunk, mintha a múlt hét pénteki kórházi esemény meg sem történt volna.

Kicsi csalással persze... mert múlt hét csütörtökön a fütyitorna (bocsánat, bocsánat, de nem találtam nyomdaképesebb kifejezést ) még elképzelhetetlen volt, ma pedig nyikkanás nélkül tűri. Beszélget közben, játszik. A pelus tartalma is a régi (na nem, nem úgy, hogy nem cseréljük... írok itt össze-vissza...). Mármint úgy értem, na ebből se jövök ki már sehogy... szóval hang nélkül pisil, nem kell kijátszani belőle - ha már kigondoltam, csak leírtam. Pont.

A kedve is remek, futkározik, tekereg, mindenre felmászik, mindenről leugrik, mindent igyekszik magára rántani, szóval ugyanúgy, mint azelőtt.

Sajnos pár napja nem alszunk, mert az éjszakák sírással telnek. Eleinte a fütyire fogtam, tegnap már a fogára. Indok az van, csak aludni is lehetne már!!!

Tegnapelőtt fél 4-kor keltem, tegnap fél 3-kor, most pedig szinte nem is aludtunk, mert már este 10-kor kezdődött a nyűglődés. Harap, szenved, tényleg a fogacskája lehet.

De napközben, mintha semmi gond nem lenne. (Persze azért nagyokat alszik. Egyet délelőtt, egyet délután.)

...

Berci babának pedig továbbra is megy az erő!!!

Küzdj kisember!!!