Ezt most találtam

 2011.08.17. 23:41

egy blogon.

Csak azért másolom ide, hátha valakinek segíthetek vele.

Sajnos sokan érintettek vagy saját tapasztalattal, vagy a családban, baráti körben volt hasonló eset.

Jó, ha elolvassátok.

Szól ez nem csak a vetélésen átesettekről, vagy a koraszülött babát veszítettekről, hanem rólunk is, akik idősebb/fiatalabb gyermekünket veszítettük el.

Nem, még most sem tudom, mit kellene mondani akkor, amikor megtörténik, és vigasztalni akar valaki.

De azt tudom, mit NE!

Ez a pár pont viszont elég jól összeszedte a lényeget.

Ha érintett szülő vagy, és ki akarod egészíteni, tedd meg bátran!!!

--o--

Tanácsok


Hogyan nyújtsak segítséget


D. E. Tucker MRCOG* cikke alapján készítette Szatmári Örs
* Member of the UK Royal College of Obstetrics & Gyneacology

  • Mutasd ki őszinte érdeklődésedet és törődésedet!

  • Állj rendelkezésére, hogy meg tudd hallgatni és hogy segíteni tudj neki bármiben, amire ilyenkor szüksége van!

  • Mondd meg neki, hogy sajnálod a történteket és a fájdalmát!

  • Hagyd, hogy annyi szomorúságot mutasson ki, amennyit csak érez, vagy amennyit meg akar veled osztani!

  • Bátorítsd, hogy legyen türelmes magával, hogy ne várjon el túl sokat magától, és hogy ne terhelje magát azzal, hogy mit kellene és mit nem!

  • Hagyd, hadd beszéljen az őt ért veszteségről annyit és olyan gyakran, amennyire akar!

  • Ne hagyd, hogy saját tehetetlenséged érzése tartson vissza attól, hogy kezed feléje nyújtsad!

  • Ne kerüld el őt, mert kényelmetlenül érzed magad! Ha valakit elhagynak a barátai, az még csak növeli az amúgy is fájdalmas tapasztalatot.

  • Ne mondj olyat, hogy tudod, mit érez (hacsak nem éltél át te is hasonló veszteséget; akkor viszont különösen segítségére lehetsz).

  • Ne mondj olyanokat, hogy "most már érezd magad jobban!", és olyat se, ami érzelmei megítélését jelenti!

  • Ne mondd meg, hogy mit kellene éreznie vagy tennie!

  • Ne tereld el a témát, amikor az őt ért veszteségről kezd beszélni, azzal nem szaggatod fel sebeit. Úgysem felejti el a történteket.

  • Ne próbálj meg semmi pozitívat kihozni veszteségéből (pl. erkölcsi lecke, szorosabb családi kötelékek, stb.)!

  • Ne mondj olyat, hogy "legalább ott van a többi gyereked"!

  • Ne mondd, hogy bármikor lehet másik gyereke, mert a gyerekek nem csereszabatosak, s pont azt akarták, aki meghalt.

  • Ne mondd, hogy inkább a többi gyerekéért kellene hálásnak lennie!

  • Ne tegyél semmi olyan megjegyzést, ami azt sugallja, hogy az ő hibája volt a vetélés. Már amúgy is elég kétsége és bűntudata lehet. Nyugtasd meg, hogy mindent megtett, amit lehetett.

© 2001, Magzatvédő Társaság

Elkezdtem kipirosítani, amikkel én is találkoztam és nagyon nem estek jól. A legfontosabbakat. Aztán abbahagytam, mert szinte mindet be kellett volna jelölnöm. A lényeg, hogy ez a lényeg!

Remélem, tényleg segít. Azt hiszem az egyik legrosszabb élményem a gyászban, vagy a tartósan beteg gyermek szülőjeként megélt időszakban az a zavar miatti elmagányosodás, hiszen nagyon sokan elfordultak tőlünk.

Már nem hiányoznak.


De azok, akik akkor is mellettünk álltak, azok sokkal fontosabbá váltak a számunkra.

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr496488933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horváth Erzsébet 2011.08.18. 20:08:21

A "pirosakkal" már én is találkoztam. Nekem is rosszul esett, és esetenként meg is döbbentett. Hogyan is mondhatnak ilyeneket??? Nem tapintatlanságnak nevezném, hanem egyszer "boldog tudatlanságnak" tituláltam az ilyen és hasonló segélynyújtó "jó tanácsokat".. De ma már tudattalan nem tudásnak nevezném. Mert az a tudás, aminek mi már birtokában vagyunk, azt nem kívánom senkinek. A legnagyobb árat fizettük érte. Most per pillanat nem tudnék mit hozzátenni. A lényeg tényleg benne van. De ez a téma már régóta foglalkoztat, és kikívánkozik belőlem is. Egy része már ki is jött néhol a bejegyzéseimben... Azt hiszem egyszer fogok írni a saját tapasztalataimról. És akik elfordultak, azok soha sem voltak igazán mellettünk.
süti beállítások módosítása