Kemény dió

 2011.07.30. 21:31

DT javaslatára a youtube-on elkezdtem megnézni Baló György beszélgetését Polcz Alaine-nel.

4 részletre szedték, egyelőre a második résznél tartok, de folyamatosan özönlenek a fejemben a gondolatok.

Először is, még jobban sajnálom, hogy nem találkoztam vele, amíg élt. Kár, hogy valahogy nem egyezett az életünk ideje. Ő élne később, vagy én éltem volna előbb, sajnos, amiken mi is átmentünk nem kapcsolható hozzá. Ráadásul (ő a 70-es években dolgozott aktívan) azok a problémák, amik akkor felmerültek a halál kapcsán, ma éppolyan sürgetően ütköznek az emberbe, mint akkor. Sőt, mára már tanulnunk kellett volna tőle, de valahogy majdnem egy helyben toporog az egész. Bizonyos szempontból legalábbis.

Elkezdtem nézni, és egyszerre jegyzetelnem kellett. Utána akarok nézni pár dolognak, végig akarok gondolni témákat.

Mindenesetre egy mondat megütötte a fülemet:

Heisenberg azt írja: "engem nem érdekelt Isten léte, de a munkám során találkoztam vele"

Már több forrásból is tudom, hogy nem egy olyan tudós, aki a világ racionális oldalát tanulmányozta munkássága során, bizony élete alkonyán Istenhez fordult.

Itt egy újabb példa...

Majd egyszer, amikor kicsit összeszedettebben tudok egy gondolatsort végigvezetni, szeretném leírni, ami kavarog bennem.

- "A betegnek joga van ahhoz, hogy a haldoklása alatt a családtagjai vele legyenek" - ezt mondja Polcz Alaine a riportban, és azonnal hozzá teszi, hogy ez egyelőre kivitelezhetetlen. (Akkor és azóta is.)

- Azt is mondja, hogy a betegnek joga van megtudni azt, hogy haldoklik - erről is lenne mit írnom. A latin kifejezésekről, amiket az ember nem ért, így az orvosnak nem kell találkoznia a beteg és a család reakciójával.

- A kiküldött családtagokról

- Az én harcomról az orvossal, hogy ott lehessek...

Hű, lenne mit írni.

De most először még kutakodok, gondolkozom, és majd egyszer leírom, ha nem baj.

Nem jajgatva, nem keseregve, hanem segítő szándékkal.

Mindannyiunk életének része a halál így, vagy úgy.

Fontos, hogy amennyire tehetjük, megkönnyítsük a távozónak, és a családtagoknak ezt a változást, ezt az utat...

Érik még ez a dolog. Érik. Aztán egyszer majd előjövök vele.

Ezt most azért írtam le, mert emlékezni akarok a riportra adott első reakciómra.

Polcz Alaine munkásságának még csak egy vékonyka szeletét ismerem. Többet kell tudnom. TANATOLÓGIA.

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr136488999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Blanca 2011.07.30. 23:12:52

Polcz Alainenek igaza van a betegnek joga van hozzá és a családnak is hogy ne egyedül menjel el..és nálunk pont így történt, anyukám halála előtti estén ott lehettünk apukám, anyukám nővére és én is, bár még nem tudtam ez mekkora felelősség és borzalmas, szinte sokkoló élményt volt számomra. Anyu halálakor már csak apukám volt ott, de végig fogta a kezét és ha pár pillanatig is de anyukám még tudta, hogy nincs egyedül, hogy sosincs egyedül, apukám bárhol és bármeddig ott lett volna vele és mellette, és ő is tudta ezt, de már csak egy könny folyt végig az arcán a halála előtt. Nem szívesen beszélek róla, de talán kellene és annyit olvastam már erről és erről írtam a szakdolgozatomat is vagyis hasonló témában, de annyi az információ amitől összezavarodtam és összekuszálódtak a dolgok és csak még több kérdésem lett..tény, hogy ha informálódni szeretnél Polcz Alaine a legjobb választás..
süti beállítások módosítása