Rohanós, szervezős, megbeszéléses, eredményes és hihetetlenül fárasztó napunk volt.

Zádi délelőtt velünk jött, de a délutáni körre nem vittük magunkkal, mert a délelőtti alvása kimaradt és nem akartuk kínozni.

Az ebéd utáni pihit nagyszülőkkel tartotta meg.

Beugrottak a szüleim is, Zádi már az ablakból kiabált nekik, hogy mama és papa.

A legjobb pillanat a mai napban az volt, amikor Zümikém mindkét kezében főtt kukoricát tartva száguldozott fel- és alá, hogy ne kelljen ülve ennie és hol az egyikből, hol a másikból harapott...

Egy nyugodtabb pillanatában készült el a kép.