Ma reggelre megérkezett Zádi gasztronómiai utazásának hetedik kísérője, a jobb alsó ketteske.

Akinek eddig nem lett volna világos, kibújt a hetedik foga (végre).

Az elmúlt két éjszaka már gondolhattam volna, hogy ilyesmi készülődik, annyira rosszul aludt a drágám, de nem is mertem már ezt remélni, hiszen olyan régóta megálltunk a 6 apró kis fogacskánál.

De a fontos, hogy már láthatóan kibújt!!!

A napunk lényegében babaétel készítésben telt.

Megvettük a zöldségeket és a kánikula közepén, amit csak tudtunk megfőztünk és elkezdtük kiadagolni.

Zádikám mostanra már nem elégszik meg a 220g-os bébiétellel, már a nagy, 250g-os is gond nélkül lecsúszik, így mostantól nem üvegben fagyasztom a hamiját, hanem zacskóban. Az nem törik el a hűtőben a fagyástól és tárolni is könnyebb. Arról nem is beszélve, hogy annyi 250-es üvegünk sincs, amennyi kellene.

Ma brokkolis, zöldbabos, (egy kevés) sóskás, vegyes zöldséges (sárgarépa, fehérrépa, karalábé, hagyma, paradicsom és krumpli keverékéből) és karfiolos ételek készültek el, holnapra marad a céklás, borsós, cukkínis, spenótos ennivalók előállítása.

Lesz még dolgunk.

De legalább tudunk mihez nyúlni, amikor kell. A napi főzőcske igen gazdaságtalan. Ráadásul, ha megvan a kész étel, és mégis inkább a nagyok ennivalójába kotnyeleskedik, akkor sincs semmi baj.

Még valami fontos történt ma: Zümikém táncolni kezdett!!!

Rázza a potrohát, és a kezeivel is csápol.

Tündéri!!!