van nálunk ma.

Bevallom, nem igazán vagyunk ilyen rendezvényekre járók, ennek pedig több oka is van.

Nem, kizárt, hogy ezeket taglaljam.

Ma mindenesetre este 6 körül úgy döntöttünk, hogy kimegyünk szétnézni. Már messziről láttuk, hogy van ugrálóvár (ezen és gyerekkoromben csúnyán összetörtem magam, így nem a kedvencem), trambulin (ezt Zádi már próbálta az óvodában és tetszett neki, tombolda (piciri gyerekeknek felállított kis- és nagylabdás akadálypálya hálókkal, csúszdákkal, ilyesmikkel) és lovak is.

Zádi először a lovakhoz akart odamenni, de nagy volt a tömeg, így odébb álltunk.

A tomboldánál kezdtük, de pici még hozzá (vagy én vagyok túúúl neurotikus). Kezdetnek fejjel landolt az egyik ilyen kis részben, ezután beosontam hozzá és a könnyebb terepen szétnéztünk. Nagyon élvezte, de elég is volt neki (nekünk) ennyi belőle. Szerintem jövőre már uralni fogja a terepet, de még nem idén.

Ezután az ugrálóvárhoz mentünk (nem nevelhetek Zádiba mindenféle görcsöt az enyémekből), de "sajnos" éppen leeresztették, nem számítottak arra, hogy ilyen későn (amikor végre nincs fülledt meleg) fog bárki is kijönni gyerekkel - bár akár számíthattak is volna erre...

A trambulint szintén szétszedték, a paciknál is az utolsó körösök lovagoltak.

Ekkor a férfi, aki a lovakat hozta, megkérdezte, szeretne-e a pici felülni.

Mondtuk, hogy ha lehet, akkor igen, megpróbálnánk. (Igaz, nem sok reményünk volt benne, hogy a lovon marad. Úgy hittük, nem ül meg rajta, hanem leugrik. DE NEM!!!)

Szépen egyenesen ült a pónin, élvezte a köröket, majd a végén, megsimogatta a pacit, ráfeküdt, odabújt hozzá és még egy puszit is adott neki.

(Nem, én sosem vetemednék ilyesmire, de az apja és a tesóm minden gond nélkül...)