"Ma reggel a párom érdekes dolgot mesélt. Tegnap előtt sétálni vitte Zádit babakocsival. Zümi már nyűgös volt, kezdődött nála a nátha. Sokat aludt aznap. Érdekes, hogy az a tény, hogy álmos és hogy sétál odakint még nem eredményezi automatikusan, hogy aludna. Sokszor annyira érdekli, mi van körülötte, hogy nem tud elaludni. De aznap aludt szépen. Már kb. egy órája sétálhattak, amikor egyszer csak egy fehér pillangó berepült a babakocsi fényteteje alá Zádihoz, majd amilyen gyorsan érkezett, olyan hamar el is tűnt. Zümi viszont azonnal felébredt. Párom ekkor mosolyogva megjegyezte, hogy "jó reggelt, itt járt Gabó..." A férjem nem szereti, ha mindenbe belemagyarázom a gondolataimat. Ezt mégis ő mesélte most. Lehet, hogy a november közeledése nem csak rám van ilyen hatással??? Jól esett ez a történet. Hiszem, hogy Gabó vigyáz ránk. Talán Zádi szemén keresztül látja a világot, mászik vele, áll, játszik. Talán megkapja, amit itt nem kaphatott meg az élettől. Kicsi fehér pillangó! Örülünk, hogy jöttél!" Ezt írtam október 23-án. 24-én reggel szólt a család, hogy szeretett keresztapám elindult a mindenélők útján. Ez akkor fel sem tűnt. Nem törődtem az előző napon írottakkal, csak küzdöttem az aznapi eseményekkel. Így, visszagondolva tegnap kaptam valamit. A lehetőséget, hogy aznap nem Gabó volt itt Zádival, hanem a keresztapám jött szólni valahogyan, hogy ő is készülődik. Érezte valahol legbelül. Judó is mondta. De ez persze csak utólag lett világos, akkor nem. A búcsúnk, az ő utolsó közös napjuk... A kicsi fehér pillangó új fényben dereng most előttem. A leendő nagyapa, aki várta már nagyon az unokáját, a család legifjabb tagját látogatta meg búcsúzóul. Vagy tényleg Gabó járt erre, hogy elmondja, készíti a helyet, jó helyre kerül és vigyázni fognak egymásra. Azt mondják, a pici babák még jobban érzékelnek számunkra felfoghatatlan dimenziókat. Talán ezért... A pillangó a fájdalommentes búcsú jelképe. Hála Istennek, ő (az orvosok szerint) fájdalmak nélkül lépett át oda... Bocsásson meg, akit zavarnak az ilyen gondolatmenetek. Nekem jól esik, mert ezekkel kicsit visszakapom a nagy medvémet. Hinni akarom, hogy mi is fontosak voltunk neki és ezért látogatott el hozzánk. Hiszem, és ez boldoggá tesz. Egy kapocs, egy újabb kötelék közöttünk. Nagyon-nagyon szerettem. Még most is szeretem. ... Zádival ma is orvosnál kötöttünk ki (igen, kicsit ráparáztam a dologra... ). Nagyon úgy néz ki, hogy ezt a háromnapos láz kérdést sikerült eltrafálni. Egyetlen bajom van a dologgal, hogy nem igazán reagál a csillapítókra a hője. Mindenesetre próbálkozunk és kivárunk. Fél 4-kor, fél 8-kor és háromnegyed 10-kor is belázasodott. Igaz, ma kicsit jobban reagált a próbálkozásokra, mint az előző két napon. Vizeletgyűjtést kellene produkálnom Zádinál. Elméletben tudom, gyakorlatban is csináltam már Gabónál. Nem hiányzott a mindennapjaimból. Sebaj, ezt is megoldjuk!
