kipróbáltuk, hogy a kocsiban maradunk a mosatás idejére.
Már előre felkészültem, hogy Zümikém esetleg megijed és sírni fog, de szerencsére nem ez történt.
Viszont egész nap vissza-visszatért a dologra és mesélte nekünk, hogy mit látott...
Amikor a mosatóba értünk, elmondtam neki, hogy most valami érdekeset fogunk látni. Apa fizet és jön vissza hozzánk. Aztán indul a buli!
Amikor mindhárman készen álltunk, a benzinkutas beindította a programot és Zádi kikerekedett szemekkel lesett, hogy ez most mi is lesz.
A víz spriccelést még figyelmesen végig várta, a habot már az ölemben ülve (elég hangosnak tűnt neki a dolog). Nézte, kinyújtotta a kezecskéjét, meg akarta fogni a fröccsenő vizet.
Közben azért egyik kezét végig a cicin tartotta, biztos, ami biztos, túlélésre játszott.
Amikor a kefék kezdtek forogni, akkor belelapult az ölembe rendesen. Mutattam neki a kezemmel, hogy forognak a kefék, ez tetszett neki.
Nagyon figyelmesen várta, mi fog még történni.
A viaszozást megint élvezte, próbálta a hangját utánozni. Ekkor már felállt az ölemben és kukucskált kifelé.
A szárítás már a hajszárítóra hasonlított neki, ő is fújkodott végig a szájával - azt néztem, nehogy kifogyjon a szuszból, olyan lelkes volt.
Amíg az autóban ültünk, csak reméltem, hogy ez élmény számban marad a kis fejében és nem traumaként éli meg.
Perceken belül ez igazolódott is aztán.
Ahogy visszaültettem a gyerekülésébe és elindultunk, azonnal mesélni kezdte, mit látott.
Csiccsegett a szájával, a vizet utánozva, a kezeivel hadonászott, hogy lássuk a keféket és időnként hevesen fújdogált is.
A nap további részében mindenkinek elmesélte a dolgot, sőt, még fürdéshez készülődve is ez volt a témája.
Nagyon édes, ahogy mesél.
Pedig még nem is tud beszélni!
(Megjegyzendő, hogy ma este elfogadott egy kevés tejberizst. Ez nagy lépés előre ÁM!)