Azt már tudtuk eddig is, hogy Zümikémet a pocakján keresztül meg lehet fogni...
Mindenesetre, amit ma reggel produkált, azt még én sem gondoltam volna.
Tegnap csirkehúslevest főztem és a gyors lehűlés érdekében a párom a kamra hideg járólapjára tette a külön szedett levet, zöldséget és húst. Éjszakára is ott hagytuk nyitott ablaknál, gondolva, hogy reggel bekerül a hűtőbe.
Csakhogy Zádi egy ideje azzal szórakozik, hogy ha bejut a kamrába, meglapul, magára csukja az ajtót, és csendben kuksol, mert élvezi...
Ma reggel sem tett másként. Amint lehetősége nyílt rá, be a kamrába, ajtó becsuk... csak annyit mondott, hogy HAMMA!... majd apának leesett, hogy a leves bizony veszélyzónában van.
ÖÖÖ...
Apja ajtót kinyit, Zádit meglát, ahogy ácsorog középen, egyik kezében egy HIDEG sárgarépa, a másikban egy HIDEG fehérrépa és boldogan rágcsál.
Apjafia...
Igenis az, mert a családi emlékezet nagykönyvének egyik lapján bizony ott virít, ahogy felhívom telefonon életem párját, hogy ha melegíti magának a húslevest, csak lassú tűzön tegye, nehogy bezavarosodjon, erre ő közli, hogy már túl van az ebéden.
Leturmixolta botmixerrel a HIDEG húslevest és kenyérre kente. ... Van itt zöldhasfájóscsikarós fejecske???
Ezek után a fiam ne legyen ogre?
Mellesleg panaszra semmi okom, Zádikám szépen ügyesedik napról napra. Mára azt találta ki, hogy bébitaxi hajtás közben börrög. Anyukája nyilván dagad a büszkeségtől, apához rohan, hogy bizony-bizony a mi gyerekünk zseni.
Nem, nem szégyellem, tökéletesen elfogult vagyok és ilyenformán meglehetősen büszke.
Hát még, ha azt is elmesélem, hogy Dédipapi bizony odaát Gabó oldalán tuti büszke a dédunokájára, hiszen ma este nótázgattunk...
Az ezerszer elismételt és Alma együttestől tanult módon elmutogatott "Nád a házam teteje" dalt együtt énekeltük.
Igaz, artikulációs problémák miatt Zádi még csak bizonyos részeknél kapcsolódott be, de azt legalább hatalmas lelkesedéssel tette.
Mutatja a háztetőt az első sornál, majd várakozik.
A "hess el onnan cinege" részből a HESS már nagyon megy, mondva és mutogatva egyaránt.
"Leszakad a teteje" - időnként roskadozik szépen. "TETETE"- hangoztatás közepette.
"Ha leszakad, mi lesz vélem sárgalábú cinege, cinege" - itt a cinege az érdekes a számára, cicceg erősen.
Ilyenkor besegítek egy DE-vel és már tudja is, hogy:
"Hess le róla cinege, cinege..." - megint mutatja két kézzel, hogy hess
"leszakad a teteje, teteje" - itt szintén roskad és TETE-g.
Mikor a végéhez érünk, vigyorogva mutatja, hogy újra.
Megkülönbözteti már a kedvenc dalait és egyértelműen a tudtunkra adja, hogy melyiket szeretné hallani.
Az "Erdő szélén"-t a háztető jelével kéri, a "Csip csip csóka"-hoz összecsippenti a kezeit, a "Tiktakkol az óra" kezdetűhöz megemeli a mutatóujját, és úgy mutatja a manócskát, hogy kalapál.
Egyértelműen érti a kérdést, hogy énekeljünk?
Azonnal mutatja a kívánt dal jelét.
Mi pedig kenyérre vagyunk kenve és természetesen énekelünk.
Ma megint locsoltunk.
Kicsit kevesebb víz került a ruhájára, mint a múltkor, ez már fél siker.
Pirulok rendesen, mert át akartam vágni a picikémet, hogy megússzak egy ruhacserét.
De ahogy keresztanyám mondaná:
"nem hülye, csak gyerek!..."
Nem adtam neki vizet a kannájába, csak a sajátomat töltöttem fel.
Indultunk "öntözni", amikor Zümi elém állt, az öntöző kannájának a tetején levő nyílását az én kannám öntözőcsőréhez igazította és tologatta, hogy tegyek neki is vizet.
Nyilván.
Ki hallott már öntözésről víz nélkül???
Igen, a végeredmény egy vigyori kislegény, és természetesen egy újabb váltás ruha lett.
A képek a múltkor készültek, és végre meg tudom mutatni.