El sem tudom képzelni, mikor jön el az az idő, vagy helyzet, amikor nem kapok frászt (konkrétan), ha Zádinak fáj valamije, vagy valami nem stimmel.

Drága picikém mára teljesen meggyógyult, nem sántikál, boldog, rohangálós, kacagós...

Ilyenkor kicsit szégyellem magam, amiért annyira megrémültem, de tényleg sok durva verzió kavargott a fejemben...

Börrög, mert rájött és tetszik neki, a kertben kószál (egyre ügyesebben a meredek részen is), lépcsőzik (felfelé bátrabb, lefelé hol popsi csúsztatással, hogy fejjel előre... )

Elkezdett félni a porszívótól. Eddig szerette, most kétségbe esik.

Kedveskedő, pusziosztó.

Főztem csirkehúslevest és nagyon hálás közönség volt, hatalmas adagot tüntetett el belőle.

Hihetetlenül fáradt vagyok, úgyhogy elfutok aludni.

Bocsi...