Amikor feltettem párolódni a zöldségeket, azt gondoltam, hogy uzsonnára kap belőle egy adagot és holnap is lesz miből csemegézni.

AHA!

Azt is terveztem, hogy feldarabolom kisebbekre, hogy könnyebb legyen Zádinak elrágnia. Nem, turmixolni már nem akartam, hogy rágjon csak, ha már megy neki, aztán ez sem egészen úgy alakult…

Hol is kezdjem?

A vegyes zöldség zsenge zöldbab, sárgarépa, kukorica, karfiol és brokkoli volt. Mivel a fagyasztott bolti keverékhez én adtam csak hozzá a brokkolit, az jóval nagyobb darabokban maradt benne.

Jól megpároltam, karikázott virslit tettem bele és Zádi elé adagoltam. Először hagyta, hogy etessem, de a virslit módszeresen kiszedte belőle és kézzel tette a szájába. Ezt később a zöldbab is így követte. Ezután kivette a kezemből a kanalat és fötört egy sort, de kis segítséggel mégis sikerült a kanálról nem lelöknie az ételt és még a szájába is betalált(unk).

Nagy boldogság lett úrrá a kisemberen, hihetetlen lelkesedéssel próbálkozott. Egyre ügyesebb. Érdekes, hogy a kanalat automatikusan a bal kezébe veszi és azzal lényegesen ügyesebb is, mint a jobbal. Félidőben ugyanis átvette és így meggyőződhettem róla.

Lehet, hogy ez azért van, mert én jobb kézzel etetem és a bal kezével tudja megragadni a kanalat könnyebben (rajtaütésszerűen)? Talán. Még nem tudom.

Sokat dicsértem közben, látszott rajta a vágy, hogy egyedül is sikerüljön.

Ezután jött azonban a hab a tortán (ha már az ételeknél tartunk).

Eleinte levette a kanálról kézzel, amit előtte ügyesen ráimádkoztunk közös erővel és gyorsan az ujjaival a szájába tette, majd „ellopta” előlem azt a brokkolit, amit még nem tudtam feldarabolni.

ÖÖÖ

Egészen nagy darab volt, meg is ijedtem, hogy ezzel mit fog kezdeni.

Na mit?

Leharapta a brokkoli virág részét, majd szépen sorjában a szárát is eltüntette. Annyira tetszett neki ez az eljárás, hogy a többi hatalmas brokkolit is így kapta meg és szemmel láthatóan nagy élvezettel falatozott belőle.

Kár, hogy én nem szeretem a brokkolit. Tényleg sajnálom. Nagyon szép étel. Olyan, mint az olajbogyó. Az is ínycsiklandóan néz ki, az embernek összefut a nyál a szájában (még nekem is), de megenni nem tudnám.

Még szerencse, hogy étkezés terén teljesen az apját mintázza.

Nem baj fiam, egyél csak! A legjobb, hogy az édességért nem vagy odáig, de a zöldségek (na meg a hús – SONSON ugyebár) szépen csúsznak.

Brokkoli? Sárgarépa? Igen! Csoki? Egy-két falatnál több nem.

Jelenleg ez az állás. Gondolom – TUDOM – hogy ez majd változni fog. De most így állunk.