Volt pár jobb éjszakánk, amikor egy-kétszer volt csak ébren szopizni. Már éppen kezdtem abban reménykedni, hogy a dédi levegő eléri, amit nekem eddig nem sikerült: jelesül talán végre átalussza az éjszakát.
HAHAHA
Tegnap éjjel valószínűleg megint megkínozta szegénykémet a fogacskája – ma kétszer is durván megharapott. 
Még hétfőn történt, hogy akkorát kiáltottam egy ilyen harapásnál, hogy meg is ijesztettem… 
Aztán persze annyira megsajnáltam drágámat, hogy azonnal össze-vissza pusziltam.
Azt, hogy kibújt-e a foga nem ellenőriztem le, a saját testi épségem érdekében… 
Délelőtt teljesen KO voltam, így a család nélkülem ment bevásárolni. Pici bogaram nagyon jókedvű volt, de a délelőtti alvása sem sikerült túl nyugodtnak.
Délután csavarogni mentünk, jól esett a nagyfiamnak megmutatni kedvenc városom egy részét.
Kapott aszalt szilvát, nagy boldogan elmajszolt belőle 4-et, ami azért is boldoggá tett, mert amióta itt vagyunk, nemigen eszi a gyümölcsöket.
Tulajdonképpen a puliszkáért se túlzottan lelkesedik, amióta megkóstolta a főtt sonkát… 
Pasi…
Kicsi tücsköm hihetetlen boldog. Sokat kacag, mindent kipróbál, fantasztikusan egyensúlyoz az üres babakádban szárazon…
A kutyák megbékéltek vele, elfogadták a kis „betolakodót”… Időnként felborítják, de ezen a mi apróságunk nem sértődik meg. Elszedi a labdát és elindul vele a világba…
Apja megtanította neki, hogy emelje a magasba mindkét kezét arra a kérdésre, hogy „milyen nagyra fogsz nőni a (különböző ételeket lehet itt felsorolni) levestől?”
Hihetetlen tündéri!
Igen-igen!
Dédi világa varázs világ!
Holnap évforduló és temetés… 
Péntekre pedig nagy tervem van. Ha sikerül. Jó lenne!
