Kb. két hónapja egyre durvább az allergiám. Mindig több a pötty rajtam. Viszket, bedagad…

Gyógyszert nem kaphatok (mármint olyat, ami hat is), csak Aeriust szedhetek, az pedig azon kívül, hogy laktózt tartalmaz nem is segít.

Mivel úgy terveztük, hogy ma este hazamegyünk, nem aggódtam, hogy már csak 2 szem gyógyszerem van.

De aztán minden megváltozott.

A temetésig itt maradunk, tegnap már az arcomon is kiütések lettek, ma reggelre pedig az tényleg egész testemre viszkető piros pöttyök gyűltek.

Így aztán mamikám kért sürgős időpontot a bőrgyógyászatra nekem. El is mentünk, meg is néztek és nagyon-nagyon kedvesen elmondták, hogy sajnos semmit sem tudnak tenni az érdekemben. Amíg szoptatok nem adhatnak más gyógyszert, amíg ennyire pöttyös vagyok, nem tudnak egyéb vizsgálatot elvégezni, de mégis most kellene kísérletezni a megoldásért.

Végig meséltem a doktor néninek, hogy nem köthető az allergiám ételhez (eddig nem tudtunk semmit rábizonyítani), mosószerhez, öblítőhöz, kozmetikumhoz, tusfürdőhöz, samponhoz, egyszerűen semmihez.

A hideg ront a helyzeten, a forró víz segít, de nem állhatok állandóan a tus alatt.

Kaptam kalciumot, és egy kenőcsöt, amivel csak egyszer szabad bekennem a pöttyöket naponta.

Szép kilátások. Nem baj, majd lesz valami.

A délelőtt elment a vizsgálattal, délután nagyapámnál voltunk a temetőben.

Gabónak is van nála vázája. Mivel nem jutunk haza az évfordulóra, oda tettem egy kis meglepit neki.

Zádi nagyszerűen viselkedett, még az ük nagyszüleit is „meglátogattuk”. Azt hiszem fontos, hogy tudja, lássa a gyökereit.

Este világosan a tudtomra adta, hogy a puliszka nem nyerő annyira vacsorára, mint a főtt sonka.

Jól bevacsorázott és elnyomta a buzgóság…

Mióta itt vagyunk, annyi élmény éri, hogy teljesen kifárad.