Elkezdődött, hogy a nap (ébren töltött időszakának) legnagyobb részét Zádi bizony a kertben tölti.

Megszámlálja a hangyákat, nehogy elköltözzenek máshova, olyan élvezettel túr a földbe, hogy öröm nézni (nagyapám tuti büszke lenne rá!).

Hancúrozik, látványosan töltődik.

Nagymama virágoskertje tabu, onnan nem lehet virágot (enni ) szedni, de a pitypangért nem szólt rá senki, így hamarjában felfedezőkörútra indult, hogy a kertben fellelhető összeset leltárba vegye (leszedje ).

Amint egyre jobb lesz az idő, szerintem a délutáni (meg ha még lesz délelőtti) alvását is lassan kivisszük a házból. Csak addig még azt kellene kitalálni, hogy miben (min) aludjon, mert a babakocsiban nagyon nehezen alszik el (indulna kutyákat ugatni), ha pedig plédet terítek le a földre (amikor melegebb lesz már) arról meg szerintem lemászik. Álmában is vándorol, de amíg altatom, addig még inkább. Meglátna egy hangyát, vagy bogarat és búcsút inthetnék az altatásnak.

Pironkodva merem csak leírni, hogy ezzel most is úgy állunk, hogy amíg nem fárad el a szétesésig, addig bizony ringatva altatjuk (néha hosszú ideig), amíg félálomba nem bóbiskolja magát, amikor már le lehet tenni és szopin elalszik.

Túl sok az inger, túl sok minden felfedezni való van a világban.

Ez is alakul majd - biztosan.