Ez a mai legújabb szavunk.

Mármint Zádi legújabb szava.

Délelőtt Noémiék házában voltunk elhoztunk egy csomó gyerekruhát (ezúton is ezer hála érte) és egy nagy adag játékot. Könyveket, kisautókat és a két slágert: egy játék távirányítót - a TV távirányítóját nem kaphatja meg, hát ezt a játék távirányítót megszerezte. Egy nagy kupac játékból halászta ki magának és nagyon boldog volt tőle.

A másik pedig a zöld gumicsacsi.

Ugráló szamár, szép nagy. Első körben csak nézte, de közeledni sem mert hozzá. Akkor rátettem a hátára, hogy megbarátkozzon vele, de Zádikám olyan sebességgel mászott le róla, hogy hihetetlen. Nem értem, miért fél(t) tőle.

Amikor hazahoztuk, letettük elé, de meg sem merte közelíteni.

Szépen lassan ment a barátkozás... először csak egy ujjal ért hozzá. Aztán a lábával érintette meg, elborította, megnyomkodta, később hozta-vitte, de rá még mindig nem ül.

Viszont, ha kérdezzük tőle, hogy hol a csacsi, megmutatja. SŐT, már mondja is. Igaz, még nem tökéletes a kiejtés, inkább tyacsi, mint csacsi, de alakul...

Délután szemészetre mentünk (időpontra). Semmi gond, csak az egy éves státusz vizsgálaton említette a doki, hogy ilyenkor a biztonság kedvéért el szokták küldeni a kicsiket, hogy a rejtett kancsalságot kiszűrjék.

De nem kötelező...

Ja, mondja ezt paramaminak...

Nyilván kértünk időpontot és elbaktattunk a szemészetre.

Doktornéni csúcs volt.

Ritkán írok ilyeneket, de tényleg fantasztikus.

Behívott minket és megkért, hogy álljak a háta mögé és szórakoztassam Zümit. Ha sikerül elérnem, hogy Zádi engem nézzen és ne az ő kezében lévő lámpát (na igen, a lámpa túúúl érdekes volt... hogy is versenyezhetnék vele???), akkor nem kell pupillatágító szemcseppet adni a kicsinek.

Nos, én tényleg mindent elkövettem. Magam váltam az egyszemélyes csimbumcirkusszá. Mindent a cél érdekében.

A doktornő pedig csak próbálkozott, próbálkozott, kb. ötödszörre meg is tudta nézni. Nem volt türelmetlen, nem kapkodott, adott időt nekünk és így minden kényszer, erőltetés, sírás, gyógyszeres behatás nélkül sikerült jókedvűen túlesnünk az egészen.

Zádi szemei épek, nem kancsi, tényleg minden OK!

És még egy hatalmas élménnyel gazdagodtunk.

Amikor odaértünk a szemészetre, egy nő és egy férfi várakozott valakire, aki éppen bent volt a dokinál.

Ránk nézett a nő és megkérdezte, Zádi mennyi idős. - Megmondtuk. Aztán aggodalmas tekintettel megkérdezte: csak nem beteg???

Én pedig nyugodtan, boldogan válaszolhattam, hogy NEM, NEM BETEG, minden rendben, csak az egy éves státusz vizsgálatkor említette a doki, hogy eljöhetnénk kancsalság szűrésre, de szerinte nem lesz semmi.

Igen nyugodtan és boldogan mondhattam, hogy a gyermekem egészséges!

Nincs is ennél nagyobb boldogság!

Hálás vagyok érte...