Ha tetszik, ha nem, bizony tükröt tart elénk porontyunk - ha nem is a szó szoros értelmében.

Kicsikém ma megfigyelte, ahogy nagyapja felveszi a nagy (mármint Zádihoz képest nagy) fekete kötött sapkáját és kimegy a szobából.

Nyilván elraktározta magában a látottakat és amint lehetősége nyílt rá, le is utánozta.

Megkaparintotta az áhított sapkát és felcibálta a fejére (igen, kicsit valóban "szorította" a fejét...) és elindult kifelé...

Hogy melyik volt előbb, a sapka, vagy az igény a szabadulásra??? Nem tudom.

Tény, hogy lassan "kinövi" a nappalit. Fel akarja fedezni a ház azon részeit, ahová magától egyelőre nem bejáratos...

A folyosót pl. nem fűtjük, így nagy a hőmérséklet különbség, ezért valóban nem szoktuk kiengedni az összenyitott nappali-ebédlőből.

Szerintem elég a hely, még akkor is, ha tele van játékkal.

Szerinte már mást is megnézne szívesen...