Ez az LGT dal jutott eszembe, amikor arra próbáltam rájönni, hogy valójában hogy is hangzik a "Tapsi, tapsi..." kezdetű mondóka.
Rákerestem és azt találtam:
"Tapsi-tapsi mamának, cukrot/cicit ad a babának"
"Tapsi, tapsi mamának, holnap után papának"
"Tapsi tapsi babának, másikat meg anyának"
"Tapsi-tapsi mamának, könyvet ád a babának"
"Tapsi-tapsi mamának, Cukrod ad a babának. Tapsi-tapsi mamának, Holnap meg a papának."
Nos, mi úgy mondjuk:
"Tapsi, tapsi mamának, cici kell a babának."
Ezt az elmúlt kb. két hónapban ezerszer elmondtam Zádinak, tapsoltattam, mutattam hogy kell, én tapsoltam, együtt tapsoltunk, de csak hagyta, nem asszisztált hozzá.
Erre ma reggel, csak úgy megtapsolta az apját...
Nem, nem vagyok féltékeny, csak hihetetlen számomra, hogy egyik pillanatról a másikra egyszer csak tudja.
Mert tudja!!!
Olyan édes volt reggel, ahogy tapsolt, hogy még sokszor szerettem volna látni. 
Ezért mondogattam neki, hogy tapsoljon még. Persze nem tapsolt.
Aztán egyszer csak eszembe jutott a mondóka, amit tanítottam neki és elkezdtem mondani:
"Tapsi, tapsi mamának, cici kell a babának." - Erre ő nekiállt tapsolni. 
Újra megpróbáltam - tapsolt!!!
Majd újra - és újra - és újra - és újra - és újra - és nem untuk meg. Ő sem és én sem (naná!)... 
Drága babám egyszere csak tudja.
Tegnap még nem, ma már igen!!!
Sőt, azóta este, amikor megette a vacsiját, apuja megtapsolta, hogy ügyes volt, erre ő is tapsolni kezdett.
Drága babácskám! Nyílik a világ!!!
