nem szabadulok.

Egész éjjel ezen kattogtam.

Még egy gondolatot mindenképpen meg kell jegyeznem:

Zoli, a lelkészünk többször is küldött kommentet ide a blogra.

Nem kétlem, hogy találkozott jópár teológiailag igencsak megkérdőjelezhető mondattal.

Elég csak arra gondolni, amikor a pocakosságom elején csillagászati fotóval illusztráltam, hogy szerintem hogyan kapcsolódnak a pocakomban fejlődő babák Gabócával...

Vagy ahogy arra utalok folyton, hogy vigyáz ránk, segít nekünk, velünk van.

Azt írjuk, angyallá vált, szerintem a temetőben, a nyugalom kertjében van az "ágya" és így tovább, és így tovább.

Soha, egyetlen szóval sem bírálta azt a világot, amit magunknak/magamnak építettem Gabóca köré, hogy könnyebb legyen elviselni azt, amit feldolgozni nem lehet. SŐT! a  Csillagtestvérek éjszán a segítségünkre volt és az üzeneteinket elvivő léggömböket is jó szóval kísérte.

Nos, azt hiszem ez az intelligencia.

Mert nem gondolom, hogy ettől kevésbé hinnék a Jóistenben.

De szükségem/szükségünk van a szertartásainkra, a meséinkre, hogy nap nap után tudjunk élni.

WildShiccu Tündinél írt mondata pedig a mai napom bearanyozója lett:

"Két gyermekem van égen és földön."

Köszönöm W!!!