sikerült eljutnunk istentiszteletre hosszú idő után.

A körülmények nem voltak a legoptimálisabbak most sem, mert Zümikém semmit nem aludt az éjjel - megint.

Negyed óránként felsírt, nem lehetett könnyen lecsitítani. Még gyógyszert is adtam neki - ÉÉÉN, aki a végsőkig kitartok amellett, hogy nem gyógyszerezzük agyon a gyereket, de már nem tudtam kitalálni semmit, mert mindent végigsakkoztam és csak a fogacskára gondolhattam.

Persze ez sem segített...

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚ

Nátha+nyűgös baba+kialvatlanság=őrület!!!

Ez mára nagyon is igaz volt.

De legalább jó volt az istentisztelet!

Gabóhoz is eljutottunk, azután itthon lepihentem, mert félő volt, hogy nem lesz a mai éjszaka sem könnyebb.

Most pedig kivételesen (de követendő módon) sokkal előbb írok, hogy éjjel már ne üljek a gép előtt, hanem pihenjünk, ha csipetkém is hagyja...

Reménykedem! Szorítsatok!

Ki kellene már lábaljunk ebből a baciból.