A változatosság kedvéért a bal felső kettessel meccsezünk.

Amilyen kemény legény, elrontja a napunkat.

Nem szopik, hanem harap, nem eszik, nem játszik, nem alszik, cipelni kell, leülni nem lehet. Nyöszörög, felsikolt, apa kell, mama kell, papa kell, anya kell (azért ilyen sorban, mert mindig az kell legjobban, aki nem elérhető az adott pillanatban - én ott vagyok...).

Azért eszeget (nehogy elfogyjon...)

Azért alszik is (rövideket és nem mélyen).

Azért játszik is (mindent amit nem szabad - konnektorozás, telefon, távirányító)...

Kis kannibál!

De már egyértelműen megkeresi a lámpát (picikém, ha fekszik és úgy kérdezem hol a lámpa, akkor is fölfelé néz először a feje búbja felé... ).

Már a puha matracon is álldogál.

Fejlődünk, haladunk, csak még azt nem tudom, hogy fog harapni (na nem a cicit, mert az megy, hanem ételt), ha az alsó egyesek és a felső kettesek bújnak ki...

ÖÖÖÖÖ... harapáshibás vámpír...