Azért amíg van fazék, vízmelegítési lehetőség és lavór úgy mint "régen" enyhíthető a fagyos láb problémája. Talán a lelkeden is segít picit. j

nem nem az... én tudom, miről beszélsz és biztos vagyok benne, hogy a többiek is... :(

hékás, mi ez a melankólia??? ;-)) Lázár Ervin utás szabadon csak ennyit mondanék : "Bab Berci kinézett az ablakon és megcsóválta a fejét. Úgy nézem - mondta magának -, igen szomorú délutánom van. A válasszal sem sokáig késlekedett, fölkiáltott : Te oktondi, nem látod a csurgatott méz napfényt?! Mitől volna ez szomorú délután? Nem is tudom - válaszolta magának tétován Bab Berci, s a tétovaságra volt is oka, hiszen az ilyen délutánokon kívánja az ember, hogy álljon meg az idő, ne moccanjon semmi, és sokáig ringasson ez a megindító békesség. Ez igaz, de valami mégis hiányzik ebből a csodadélutánból. Bab Berci vadul gondolkozott, mi hiányzik. Erősen gyanakszom - mondta magának -, az a baj, hogy ez a csodadélután nem ér a szívemig. Úgy bizony! Csak a bőrömig ér. S belül meg emésztő, hervasztó köd gomolyog, sistereg odabent a bánat. Igen. Mert volt már nekem olyan délutánom, amikor benn a szívemben nagy ragyogás volt, idekinn meg ködöket hajkurászott a szél, bánatos eső szemerkélt, s én fölkiáltottam : Micsoda gyönyörű délután! Ha lett volna valaki, bizonyára megrovóan rám néz, és azt mondja : Eszed tokja! Mert, ugye, nem láthat bele a szívembe. Így meg, hogy nem volt ott senki, különösen nem láthatott bele. - Állapítsuk meg - mondta hangosan Bab Berci -, hogy a délutánok csodásságát illetően egyáltalán nem közömbös, hoy mi van az ember szívében. Ha az ember szíve olyan, mint most az enyém, akkor süthet akár hét ágra a nap, lehet mézszínű a világ, csak pocsék délután az, ha meg ragyog az ember szíve, a pocsék délután is lehet gyönyörű..." puszillak

és ha kisüt a nap, mindketten vidámak leszünk újra. ugye?