Újabb lépés

 2010.12.01. 22:41

Ezelőtt még soha nem történt meg, hogy a gyermekem (Gabó sem... ) zsömlét evett volna...

De kezdjük az elején. Na jó, nem teljesen az elején.

Szóval gasztroenterológussal (fene tudja magyarul hogy hívják - valami táplálkozási szaki doki) egyeztetve a tejet 2 lépésben fogjuk bevezetni Zádi étrendjébe.

Először laktózmentes tejtermékeket kap majd, így találkozik a tejfehérjével, tejsavval, majd 3 hónap múlva ( ) jöhetnek a laktózosok, ha nem lesz semmi gond.

Most utána kérdeztem, hogy a glutént mikor kezdhetjük.

A válasz 9-10 hónapos kor volt.

Okoskodásom következtében ma vásároltam gluténmentes dolgokat.

Ez most arra lesz jó, hogy először ezeknek az ételeknek az állagával, ízével ismerkedik meg, majd egy hónap múlva a gluténnel magával is.

Alaposan végigböngésztem az összetevőket, semmi olyan dolog nincs a hazahozott ételekben, amiket eddig nem evett, így ma nagy boldogan kekszet majszolt (kicsit száraznak találta, így a kezdeti lelkesedés után rágicsálta és bőszen kiköpködte. Nem azért mert nem ízlett neki, hanem még nem volt talán elég nyála.

Mindenesetre újabb és újabb falatokat őrölgetett meg a szájában.

A másik mai újdonság a gluténmentes zsömle volt.

Kicsit meg kellett még sütni (félkész állapotban hoztam). Amikor meghűlt annyira, hogy megkóstolhassa, hagytam, hogy elvegye az asztalról. (Már ez is nagy boldogság volt neki.)

Mint egy kisegér az éppen megszerzett sajtot, úgy tartogatta a két kezében.

Megízlelgette, letépkedte a fogával a héját és a belsejét kezdte cincálni.

Több, mint a felét megette (jóóóó- jóóóó lassan, de kitartóan.

Úgy látszik a zsömi jó program neki.

Fantasztikus élmény volt látni.

Az ééééén fiam! Zsömlét eszik!!!

Holnap húslevest fogok neki főzni gluténmentes tésztával.

Lassan szépen kinyílik a világ!!!

(Azt már csak óvatosan merem megjegyezni, hogy ma reggel igazán a közepébe vágtunk a dolgoknak, mert a szüleimtől hozott csodálatos kocsonyából is kapott ízelítőt. Először meglepődött, hogy hideg, azután kirázta a hideg az állaga miatt, majd amikor az ízét megérezte, tátogni kezdett érte. A következő falat(ok)nál ez újra megismétlődött. Igen, a kocsonya még mindig hideg és még mindig rezeg, amúgy kocsonyásan. )

Fel sem ocsúdok és egyszerre nyúlunk a csípőspaprika után...

Különben egyre jobban látszik az értelmi fejlődése.

Ma délben, amikor a harisnyáját akartam ráadni, magától felemelte a lábát.

Este megkérdeztem, hol a lámpa és ő felnézett rá. (Háromszor megismételtük, mert el sem akartam hinni. Mondjuk negyedszerre már nem nézett fel, szerintem azt hiszi, hogy hülye vagyok és még ennyit sem tudok megjegyezni...)

Amit eddig biztosan megért:

- cici (nyilván) és/vagy szopi

- gyere

- iszi

- kapod a hamidat (igen, hülye módon tárgyalok vele. Infantilis lettem. Sosem hittem volna. )

- kérek puszit

- nem nem!!! (Fejrázás kíséri és nem agresszív a hangsúly, hanem figyelmeztető)

Igen, ügyesedik és pedig fürdök a csodában, amit nekünk ad.

Ja, és csikis a talpa is, nem csak az oldala...

 2010.11.30. 23:53

Egy percig

 2010.11.30. 23:48

azt hittem, hogy hiba volt megnéznem a Vészhelyzet mai epizódját.

Alaposan kerülök minden gyermekveszítéssel, gyermek halálos betegséggel, vagy súlyos betegséggel, esetleg gyermeknek fájó dologgal (gyermekbántalmazás) kapcsolatos témájú filmet, könyvet, hírt a hírekben.

Struccpolitika? Lehet. Bár szerintem önvédelem.

A tehetetlenség érzése a legkegyetlenebb, amit valaha éreztem. Ezt nem akarom újra átélni.

A fájdalom olyan soha meg nem szűnő érzés, amit el lehet nyomni, de mélyen belül ott marad. Bármikor előtörhet és csak a Jóisten a megmondhatója, abba tudom-e hagyni a sírást.

Egyszóval kerülöm - ha tudom.

Ma belefutottam alaposan.

Rossz volt. De sajnos van egy rossz szokásom: ha már elkezdtem valamit nézni, akkor megvárom a végét. Nem kapcsolok el.

Így aztán megnéztem. Végig.

Egy gondolat megfogott belőle:

"Ha az ember elveszíti a szüleit, azt mondják árva.

Ha a házastársát veszíti el, akkor özvegy.

De ha valakinek a gyermeke hal meg... arra nincsen szó..."

Mindeközben Zádi az ölelésemben feküdt és úgy vette a levegőt, ahogy tudta, mert dádhás.

Nem vészes egyelőre, láza, hőemelkedése nincs, nagyon keveset köhécsel, néha tüsszög.

Lehet, hogy belefele megyünk még, és lesz rosszabb, mégis átéreztem ma este, hogy milyen jó is, hogy tud lélegezni (ha nem is az orrán, hanem a száján, de megoldja).

Boldogság, hogy fogja a kezem, mert érezni akarja, hogy mellette vagyok.

Belém kapaszkodik, rám csimpaszkodik, mert TUD!

Nem, talán nem volt hiba megnéznem ezt a részt.

De azért továbbra sem csinálok rendszert ebből a témából.

 2010.11.29. 23:50

Ki tudja?

 2010.11.29. 23:45

Mióta mondjuk és mi az eredete, hogy:

zöldágra vergődünk?

Én ma utána néztem, mert ma eszembe jutott ez a kifejezés és arra kellett rájönnöm, hogy nem tudom honnan ered.

(Azt is megtaláltam, miért mondjuk, hogy fehérmájú, mi az hogy sütnivaló és a fekete leves.)

Jöhetnek a tippek!

Utána nézni nem ér, okoskodjatok!!!

Bármelyikre jöhetnek a gondolatok, nyilván nyomdafestéket tűrő változatban a fehérmáj taglalásánál... 

 

 2010.11.29. 23:38

Amikor túl hosszú...

 2010.11.29. 23:34

... a gyújtózsinór...

Nos, örömmel vettük tudomásul, hogy "szeretett" védőnőnk megértette, vagy tudomásul vette a kérésemet, miszerint legyen oly' kedves és szóljon telefonon, ha jönni szeretne hozzánk. (Nem szívesen fogadom a nappaliban száradó bugyik, Zádi által szanaszerte dobált játékok tömege közepette... Bocsi... )

Éppen csak az első pocakosságom (38 hét 5 nap), Gabó majdnem másfél éve, Zádipocakosságom (38 hét 5 nap), és Zádi 9 hónapja + egy napja szükségeltetett ehhez a bravúrhoz.

De elértük!!!

Olyan sokszor mondtam/mondtuk már neki, de csak nem akarta felfogni.

Legtöbbször nem voltunk itthon (igen, kószák vagyunk), de az is előfordult, hogy éppen száradó ruhák közé érkezett. Már ideges voltam tőle.

Nos, hozzánk igen egyszerű mosás után érkezni, hiszen Zádi napi legalább 2, de inkább 3 váltás ruhája már önmagában ad egy szép mennyiséget, de összesen 5-en élünk egy fedél alatt, így rendre összegyűlik a mosni való...

Szóval ha szól, legalább kiviszem a nappaliból a ruhákat (ott a nagy cserépkályha így ott száradnak legjobban).

Remélem ez most nem csak egy kirívó eset, hanem felfogta a kérést. (Meglátjuk meglátjuk, reménykedjünk!!!)

Jaj, mennyi baj van ezzel a nővel! Tudom, hogy már utálatos lehet ez a téma, szám szerint a 97.282. bejegyzésben panaszkodom rá. Bocsi!

Bááááááááááááááááááááár, most éppen dicsértem - vagy mi.

Apukám mondta az örömhír hallatán, hogy mégis fejlődőképes a védőnőnk, hogy:

"van, amikor túl hosszú a gyújtózsinór... "

Azt hiszem ez elég véleménynek. Nem?

süti beállítások módosítása