"Mit dugtatok ide előlem???"

"Jól van na! De ha egyszer olyan érdekes!!!"

megvagyunk.

Pörgés az élet, felfedezés.

Ma spenótot főztem - életemben először, mert bár nagyon szeretem, valahogy eddig még nem alakult úgy, hogy főztem volna.

Zádinak készítettem baba-változatot.

Nem haragudott érte...

Mondjuk a gesztenyés csirkehúsos bébiételért már jobban... 

Mindegy, uzsonnára zöldbabos-krumplis babakaja csúszott le zokszó nélkül.

Hihetetlen élmény számomra, hogy eltüntet egy üveg bébiételt a legnagyobb nyugalommal.

Gabó a velünk töltött majdnem másfél év alatt egyetlen alkalommal evett ennyit. Azután soha többé...

De nem bánódunk, hanem igyekszem megismertetni a nagylegényt a világ gasztronómiai lehetőségeivel.

Ez nekem igen nagy kihívás, mert nagyon úgy tűnik, hogy pocak dolgában egyértelműen az apjára hasonlít.

Zöldbabot, brokkolit, cukkínit, puliszkát enne minden mennyiségben. Ezenkívül beiktatható néha egy kis répapüré és sütőtök is.

Ezek közül egyet sem eszem meg.

Apja meg mindet szereti.

Bezzeg a paradicsomos krumplit, amit én szeret(NÉK, ha bírná a gyomrom a savat), vagy a gyümölcsöket - amin én eléldegélnék (persze husival ááám!), na azokat semmi esetre sem tudom leimádni a torkán.

Próbáltam már:

- nyersen ugyebár

- párolva

- főzve

- főzve cukorral    (Jólvanna! Még az elveimet is beáldoznám, ha enne egy kis gyümölcsöt)

- lekvárként

- bébiételben különböző variációkban.

Egyéb ötlet? Valaki???

Mindenesetre a kamilla tea megtette jótékony hatását, így legalább a szorulással nem küzdünk végre.

Végre tudok képet mutatni Zádiról, ahogy áll.

Nagyot játszottak az apjával az ágyunkban, széthancúrozták, majd a fiatalember elmászott az ágy végébe és felállt a csupanemszabad dolgok közelébe... 

Drága keresztlányunk ma ünnepli az első születésnapját.

Légy nagyon boldog és egészséges amíg világ a világ!

Nagyon szeretünk!

Zádi, keresztapa, keresztanya

Gondolom minden kisgyermekes anyuka ezt érzi.

Tervezgettem, hogy kb. mikor jutok el odáig, hogy naprakész lehessek a dolgaimmal.

ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ 

Azt hiszem jó pár év eltelik addig.

Bizony még egy ideig nem akkor megyek még a legkisebb helységbe sem, amikor kell, hanem amikor valaki át tudja venni az én mini speedy gonsales-em.

Az élet szép, Zádi fejlődik, jókat eszik, vigyorog a világra.

Ez pedig így van rendjén! 

dolog történt ma.

Mintha nem is egy nap telt volna el.

Megpróbálom sorban elmesélni.

Délelőtt voltunk Babadoki bácsinál.

Megbeszéltük a vigantol kérdést (szerintem fogadást kötöttek, ha gyógyszer para van, akkor én tuti megjelenek... - bejött.

Voltunk gyógyszertárban, ahol a hölgynek fogalma nem volt róla, hogy most mi legyen.

Mondta, hogy írassam fel újra receptre és dobjam el a másikat.

Erre megkérdeztem, hogy nem veszélyes anyagnak számít, mint gyógyszer, ekkor pedig azt a választ kaptam, hogy rendben, majd ő kidobja.

Jártunk postán, összefutottunk apukámmal, meglepődtem alaposan a munkahelyemről jövő híreken...

Zádi ma nemigen akart enni, pedig cukkínivel próbálkoztam.

Alighanem a fogacskája lehetett a bűnös.

És itt következik egy fontos bejelentés:

TÁDÁÁÁÁÁM!

Na még egyszer:

TÁDÁÁÁÁÁM!

Utoljára:

TÁDÁÁÁÁMTÁDÁÁÁÁMTÁDÁÁÁÁÁÁM!

Zádinak kibújt az első fogacskája!!!

A bal alsó 1-es.

Ez innentől kezdve fogas kérdés.

A másik mesélni valóm pedig a csere kereskedelem, amit Zádikám rajtam próbált ki ma.

Együtt voltunk, ő játszott, én pedig a telefonomon akartam valamit átállítani.

Zádi egy ideig figyelt, majd odajött hozzám, felkapaszkodott rám/mellettem és a telefont tartó kezembe tette a rágókának használt cumiját, de cserébe kérte VOLNA a telefonom...

Mondtam neki, hogy nincs üzlet, de annyira nevettem, hogy össze is kellett puszilnom...

Este pedig megérkezett erre a világra egy igen régen várt nagyfiú ÁBEL!

Nagyon jó egészséget kívánunk nekik!