Jelentem ma kibújt a második fogacska a jobb alsó 1-es. 

Picikém nézte, ahogy keresztszülei búcsúzkodnak, beszállnak az autójukba. Az ablakra tapasztotta a kezecskéit, mint egy gekkó és a száját is odanyomta az üveghez. Kívülről mulatságos képet mutatott. 

Nagy mászkálás, élménygyűjtés volt ez a két fél nap neki.

A front viszont zavarta nagyon.

Délután csak úgy  volt hajlandó aludni, hogy öleltem közben.

Ma este életében először vacsorázott, benyomott 15 dkg puliszkát. Azt reméltem, így jobban bírja majd az éjszakát én nem kel fel 2 óránkét enni. Merthogy még mindig 2 óránként szopizik éjszakánként...

Nem, valóban nem kel 2 óránként.

Fél óránként sír fel és szopizik...

KÖSZIKE!!!

Lehetséges okok:

- szomjas a puliszka miatt és azért szopizik ennyit

- zavarja a front (ez a jolly joker válaszom mindenre)

- a fogacska zavarja (ez ki fog derülni, mert ha panaszosan felsír még kajaidő előtt, bizony adok neki panadolt és meglátjuk. Így, hogy állandóan felébred ő sem pihen rendesen.)

Nem tudom. Tényleg.

De most ezen nem is filózom sokat, hanem  pánik szerűen lefekszem, hogy valamennyit azért én is alhassak...

Megérkeztek!

Zádi Keresztszülei (Józsi, Kata és Zsófikeresztlányunk) családostól eljöttek hozzánk.

Olyan jó őket újra látni!

Ők nekünk a folytonosság...

Abból az életből ebbe az életbe, ami nem másik létezés, hanem a régi folytatása és mégis teljesen másmilyen.

Félszavak, utalások, emlékek, élmények, nagy-nagy szeretet.

Ez most megint olyan, mint egy akkumlátor-töltés.

Zümikém sajnos elég fáradt volt, mire megérkeztek, de mégis azonnal adott puszit keresztanyjának és átkéretőzött hozzá.

Játszott kereszttesójával, besöpört ezernyi bókot, hősiesen viselte, hogy körberajongjuk Zsófit, hiszen gyönyörűséges, ügyes nagylány, aki már tudja, hogy a gyertya a tortán bizony éget...

Holnap csak délután indulnak vissza, így nagy mókák várnak még ránk!

Micsoda boldogság, ha velünk vannak, akiket szeretünk!

Mintha úgy lenne csak kerek a világ...

Már csak S keresztapuék hiányoznak...

De mindent a maga idejében!

Most jó, és holnap is az lesz.

maradok a morzénál...

. .-.. . --. . -- ...- .- -. -. .- --. -.-- --- -. -. .- --. -.-- --- -.

Tudom, hogy korainak tűnik - nekem is nagy meglepetés volt.

Mindenesetre tény, hogy Zádi elkezdett puszikat dobni.

Na, nem a kezével dobja, de a szájával csücsörít és cuppant a levegőbe.

Először azt hittem véletlen. - Mindenesetre össze-vissza pusziltam érte... nem is értem honnan tanulta... 

Azután hazaérkeztünk és nagyapjának is "elszórt" egy sorozatot. Komolyan!

Behívtuk anyósomat is a szobába és neki is jutott.

Olyan büszke vagyok rá!

Amit már biztosan ért:

- gyere

- cici (khm khm...)

- áááá (evéskor) hamm

- iszi (Ez ugyebár az innivalót jelenti. Meg ne kérdezze senki, hogy miért beszélek hülyeséget a gyereknek, amikor lehetne normálisan is és mesterségesen tanítok neki badarságot, amit majd javítani kell, hogy mások ne nézzék hülyének, ha nagyobb lesz és ne égjen be vele... Ezt mindet tudom, de ez jött a számra először és úgy maradtam. Nem ő, a hét és fél hónapos, hanem az anyja... Szegény gyerek. Hátrányos helyzetű...)

Ami még nem bizonyosodott be teljesen, de hisszük, hogy érti:

- lámpa

- apa, anya, nagyapa, nagymama, papi, mami... családtagok megszólításai

Amire figyelünk:

- evésnél mindig tájékoztatjuk, mit kap

- a játékokat is nevükön nevezzük és a színeiket is megbeszéljük

- tanítgatjuk integetni (mert unokatesója már régen tud - 2 hónappal idősebb, de szerintem van már 3 hónapja is, hogy integet)

- tapsolni (mert azt olvastam, hogy már ennyi idősen tudhat  - mondjuk előtte nemigen tapsoltunk. Ha tetszett valami, összepusziltuk. Nem elvből, hanem ösztönből...)

- lényegében folyton mondókázunk, énekelünk, játszunk

csak az öltöztetések és a pelenkázások ne lennének és ne kellene belekötni a babahordozóba és az etetőszékbe... olyan jól ki tudna esni belőlük... de tényleg...

Mindenesetre élete első pusziját nekem dobta.

Hallottátok lányok?????????  

"Nézzük csak, állva mennyi érdekes dolgot láthatok még itt!?"

"Látod apa milyen ügyes vagyok?"