a mi egészségügyi abszoluttanácsadónk. 
Mert mikorra jönne ki a nyavalya a drága deden, ha nem péntek este fél 9-kor, amikor már nincs a házidoktorbácsi, csak az ügyelet, de "akkora baj azért nincsen"-nel mégsem rohanunk oda.
Szóval az úúúúgy kezdődött, hogy ugyebár Zádi nemigen akar nyers gyümölcsöt enni - reszelve semmiképpen, harapni még csakcsak, de nincsen hozzá foga. 
Szííívja, szííívja a levét a kezébe adott alma/barack darabnak, aminek következtében jókora darabok törnek le és keringenek a szájában. Ekkor a felnőtt társadalom azonnali munkához lát és kipecázza a fogatlan szájból a zsákmányt, megfosztva az evés - illetve fuldoklás élményétől...
Mivel eddig nem sok sikerrel jártam, tegnap előtt alma bébiételt adtam neki. - Na nem rúgta ki a ház oldalát lelkesedésében, de azért hajlandó volt szájzár nélkül 5-6 kanálhegynyit nem rám köpni.
Ezen felbuzdulva ma őszibarackos bébiételt adagoltam drágám szájába. Először meglepődött, azután még nem kapcsolt, majd noszogatni kellett, de így is lement az 5-6 kanálnyi, majd olyat tettem, amit a szakemberek biztosan a gyermek veszélyeztetésének fognának fel: az ujjam mártogattam a barackszószba és úgy adagoltam a szájába. Ezt szépen leszopogatta, még élvezte is (de tényleg). Végül (nem mértem de sacc/kb.) elfogyott vagy 20-30 ml.
Ezután szopizott egy megnyugtatót (nem a szopit akarom megvonni a kajáért cserébe...) - tudom, hogy szabály szerint szopi után kellene a hozzátáplálást megkezdeni, de akkor nem hajlandó, hiszen tele van. Most szopi időtől teljesen függetlenül próbáltam, a kettő között kb. félidőben, de a nagy ijedtségre mégis le kellett öblíteni a gasztronómiát.
De hogy visszatérjek a bejegyzés elejére: nos, amire régebben 10, vagy 5 napot is vártunk, az "áldás", a "nagydolog" pár napja beállt napi rendszerré. Ma is megcselekedte már délelőtt a kötelező kört, így megnyugodtam, hogy délután a szüleimnél már nem kell ezzel foglalkozni.
Csakhogy a barack áldásos hatásával nem számoltam. Nem sokkal az evés után a nagy játék közben érkezett egy "rajzospuki". Nem is gondoltam semmire. Este, miután hazajöttünk, megint volt egy sunyi, hang és egyéb jel nélküli ábra a pelenkában, majd fürdés után is egy kisebb nyomhagyás.
Na, ekkor, fél kilenckor, a negyedik dolog után hívtam azonnal keresztanyut, de mivel ő a keresztlányunkat altatta, keresztapunál próbálkoztam. Ő felvette, de adta is a "szakit". Megvitattuk, hogy no para, egyelőre ne kezdjek akkut normaflore, vagy egyéb kúrába, hanem hagyjam, hogy Zádi bélrendszere beleszokjon a kajálásba.
Mert: * nincs és nem volt mostanában beteg a családban, vagy a közelben.
* nincs egyéb tünet (láz, levertség, gyengeség, étvágytalanság, vagy ne adj Isten hányás)
* vígan kacarászott fürdés közben és a telefonálás alatt is
* nem aluszékony - annyira nem, hogy egész délután nem volt hajlandó aludni, nehogy kimaradjon valami jóból
Keresztanyu megmondta a frankót, így nem stresszelek ezen - még azt a felhívást is szem előtt tartom, hogy ha az éjjel újabb munka lenne, még az is belefér. (Nem csak a pelenkába, hanem a barack utóhatásaiba is!!!) 
Most bátor vagyok, aztán meglátjuk.
AZT NEM! Nyilván általunk ismeri meg a világot.
sikerült elaltatnom és naivan azt hittem, mehetek teregetni.
