Fogom. Ha mozgatom zörög, de nem jön belőle semmi...

Mi ez a fekete izé, amit beletolsz az arcomba anya???

Most durcás lettem. De nem vészes...

Ahogy telnek a napok és közeledünk a keresztelő felé úgy árasztanak el a gondolatok egymás után.

A második gyermekem életét teszem az Úr kezébe.

A következő gondolat törölve...

Érzem, hogy így kell lennie. Nagyon várom. De félek is kicsit.

Gabó keresztelőjét végig sírtam... Félek, hogy ez (más miatt, de) most sem lesz másképp...

Készülődünk, tervezgetünk, szervezünk nap nap után... és eljön majd az a nap...

De most inkább másról írok. ZÁDI!

Tegnap (előtt) nem részleteztem, hogy kacag, incselkedik, játszik a hangjával.

Ma (tegnap) látványosan tudatosan elkezdett arra edzeni, hogy hátról hasra tudjon fordulni. Már nem sok tartja vissza.

Nyilván bedühödik, hogy miért nem sikerül. (Ilyenkor nem tudom, hogy megvigasztaljam, vagy hagyjam sírva erőlködni... - leginkább nem hagyom sírni. Bíztatom, segítek...)

Egyre többet van hason, szemrevételezi a körülötte lévő dolgokat, levadássza a párnákat maga mellől és megeszi.

Nyúl a játékai után is, akkor is, ha azok nem fölötte, hanem mellette vannak.

Hason fekvésben támaszkodásból is megemeli időnként egy-egy kezét, hogy elérje az áhított játékot.

Naphosszat tudnék még mesélni róla. Egy csodaemberke.

A mi fantasztikus babánk!

Így tűrte...

Holnap pedig megmutatom a végeredményt...

Nem ma... csakazértsem...

De ne aggódjatok... Csini lett

1. Nyár van (bár ez többnyire nem látszik...) de Zádi nagyon izzad ha melege van, nem akartuk súlyosbítani a helyzetét a hajzuhataggal.

2.  Már sehogyan sem állt a haja, legtöbbször összeborzoltam, de annyira hosszú volt már, hogy nem lehetett borzas sem.

3. Folyton tűrögettem a haját a füle mögé (ez nem megoldás...)

4. Állandóan bele lógott a haja a szemébe.

5. Kezdett ápolatlanul kinézni... Azt semmiképpen sem akartuk.

6. Szerettem volna a keresztelőre már csinosan vinni...

Így aztán apa nekilátott délután... 

Ilyen volt. Gondoltam felteszem, hogy el lehessen búcsúzni...
...
...
...
a hajától...

nagyon elfáradok estére.

Időnként arra ébredek, hogy belealudtam a blogolásba...

Nem baj, kalandra fel! Látom, ahogy kinyílik számára a világ...

Szóval Zádi ma 4 hónapos lett.

Látom, ahogy kinyílik számára a világ... Csodálatos!

Amit tudunk:

* a súlya egy héttel ezelőtt 6370g volt

* már több, mint 65 cm hosszú

* 68-74-es ruhákat hord, ami számomra igen meglepő

* elkezdtem 4-es pelenkát adni rá éjszakára (nem véletlenül  )

* az elmúlt hónapban nagyon sokat fejlődött a mozgása (sokkal koordináltabb)

- hasról könnyedén a hátára fordul, de még mindig kizárólag szórakozásból (problémamegoldásra nem használja - olyankor szól, hogy fordítsuk meg... képes teljesen kiakadni, ha meg akarom várni, hogy egyedül forduljon... ha felbosszantja magát, már meg sem próbálja)

- fürdés közben, illetve karban könnyedén elfordul hanyatt fekvésből hasra, vagy a karunkban szembe tartásból kifelé, hogy nézelődhessen

- már nem véletlenül akad bele a keze a játékokba, hanem nyúl a játékokért, megfogja, megkóstolja őket

- tegnap jött rá, hogy tud csörgőzni

- ma pedig arra, hogy a csörgő jól repül 

- a fejét egyre stabilabban tartja (nagy bánatom volt, hogy ha hanyatt fekvésben emel(t)em fel, nem tartja/tartotta a fejét, csak ha kicsit az oldalára fordítottam, de tegnap már próbálta megtartani hanyatt is

- pelenkázásnál megfogja a lábfejét, lábujjait (egyelőre csak a bal lábán)

- néha már nyújtott ujjakkal támaszkodik hason

- homorít, ha valahonnan ki akar szállni

- előre dől karban, ha hívjuk és jönni akar

- már nem csak azok a játékok érdeklik, amiket közvetlenül fölé teszek, hanem kiszúr a szobában másikat is és küzd, hogy elérje/megkapja

* egyre többet és egyre jobban kommunikál

* nagyapa továbbra is nagy kedvenc (néha már féltékeny vagyok - persze dehogy  - hogy mennyi kacagást, gügyögést tartalékol nagyapának)... 

* székletkérdés napi rutinná vált (most éppen a hófehér keresztelőruhácska miatt aggódom csendben... 

* tegnap ráérzett a tükörre, ma is nagy boldogan beszélt a képmásának

A krónikában feljegyeztetik, hogy a babakádban túl soknak ítélt víz miatt megijedt és nyöszörgött a jelentős mennyiségű kutyaúszás tempó után.

4 hónapos, így végre kenguruzunk!!!

És... történt még valami a mai napon...

Hogy is kezdjem...

ööööööööö....ööööööööö....ööööööööö

Ma... levágtuk... a... haját... 

Ez nem a mi autónk belseje, de találtam a képet és pont jó... Nem?