Ez a kép nem éppen a stílusom, de jól mutatja, hogy kábé milyen is lett Zádi a hajszárítás után. (Ez nyilván nem Őt ábrázolja...)

Hagytuk Apát pihenni reggel, mert későn (értsd korán) ért haza és fáradt volt.

Apa készített nekem reggelit - mert szeret. 

Családi letelepedés a nappaliban, ahol apa dolgozik, Zádi szóval tart minket, anya vasal, vasal és vasal, amit időnként szoptatással vált fel.

Családi ebéd, ami közben megbeszéljük Apróságunk keresztelésének idejét.

Keresztszülők tájékoztatása az időpontról. 

Délután wellness: azaz nyugodt hajmosás - ezt félig éhenhalt gyermekem azonnali táplálása követi - majd nyugodt hajszárítás.

Készülődés délutáni Istentiszteletre - időben odaértünk!!!

Készülődés és odajutás közben pedig keresztelés időpontjának módosítása.

Család értesítése az új időpontról, gyors vacsora hazaérkezés után, majd Kincsünk fürdetése, etetése, dajkálása, altatása.

De meg kell említenem, hogy ma megintcsak nagy dolog történt:

Zádinak akkora már a haja, hogy bizony fürdés-hajmosás után SZÁRÍTANI kellett.

Aggódtam, hogy megijed-e, de semmi baja nem volt tőle.

Hősiesen tűrte, hogy Torzomborzit csináljunk a hajából...

Édes Kócmanóm! 

ákos : Azért vagy itt - dalszöveg

Megíratlan könyv vagyok
Sok-sok fehér lappal,
Festhetsz rám tiszta képeket,

Nincsen más jel rajtam, 
Csak a bőröm furcsa rajza,
A tenyerembe írott üzenet.

Mesélj el engem,
Vagy szavalj, mint egy verset,
Énekeld belém az életet,

Fecsegj és kárhoztass,
Vagy hallgass rólam mélyen,
A dalok közti csendben is ott leszek,
Akár hiszed, 
Akár nem hiszed.

Azért vagy itt, 
Hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót,
Olvasd az írást,
Azért vagy itt, 
Hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj, 
Nehogy a porba hullj.

Megíratlan könyv vagyok
Sok-sok fehér lappal,
Festhetsz rám tiszta képeket,

Nincsen más jel rajtam, 
Csak a bőröm furcsa rajza,
A tenyerembe írott üzenet.
Ki fejti meg? Mondd!
Ki fejti meg?

Azért vagy itt, 
Hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót,
Olvasd az írást,
Azért vagy itt, 
Hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj, 
Nehogy a porba hullj.

anyai szív...

Minden nap rácsodálkozom az éppen holnap 10 hetes Apróságra. Egyre tágul számára a VILÁG!

Ma megmutatta, hogy nem csak jobb oldalra képes fordulni, hogy a hasáról a hátára érkezzen, hanem balra is.

Nagyon büszke vagyok a mozgására, de van valami, ami még sokkal csodálatosabb érzés.

Nem írtam róla, talán csak egyszer említettem.

Magam sem hiszem el, mindig elönt valami melegség/teljes valóm boldogsága/kiválasztottság érzése - meg sem tudom ezt mindet fogalmazni - amikor RÁM NÉZ!

Engem néz, megkeres, utánam tekerinti a nyakát, hogy lásson.

Meglát és mosolyog. Én vagyok az anyja.

Már nem csak én irányítom felé az anyaságom, nem "csak" a kisfiam, hanem én vagyok az anyja.

Na, ezt igen bután fogalmaztam meg. De nem tudom jobban mégsem.

Egyszerűen kölcsönösen vagyunk.

A babák ösztönösen is bújnak, sírnak, mosolyognak, de Zádi kezd végre nem ösztönből, hanem boldogságból mosolyogni, keresni.

Anya lettem Gabónak, anya voltam az átköltözése után is. Anya, amikor Zádit hívogattuk pocakba, anyaként búcsúztam a pocaktársától. Anyaként lettem az anyja, ahogy a kezembe fogtam és anya, anya vagyok neki, amikor megkeres a tekintetével és rám mosolyog.

Ilyenkor... ilyenkor... ilyenkor VAGYOK!!!

--- o ---

Most nehéz, mert igyekszem türtőztetni magam, hogy ne puszilgassam állandóan össze-vissza, nehogy ragályos legyen ez a nyavalya.

Nehogy beteg legyen.

Lassan elvonási tüneteim lesznek /nem lassan és nem lesznek, hanem vannak.

a fel deb dedd kérdésre, hogy bi a csudádól berüldem ki hirdeled ennyire.

Da iged, a kialvadladság is lehed bagyarázad, bégseb goddolob, hogy bindend ide lehed visszavezetdi.

Bára ugyadis lerobbadtab.

Dapok óda érzeb, hogy felelődlen davaszkodásobdak köszönhedően kicsid begfázdab.

De azd hiddeb, hogy bagádól elbúlik. Dos, egyelőre deb úgy dűnik.

Bár esde fázdam, de bég deb goddoldab sebbi rosszra.

Ba reggelre viszodd bedugukd az orrob, folyik áladdóad, düsszögök, déha köhécselek is.

Fáj a fejeb, piros és fáj a dorkob.

Igyekszeb deb puszilgadni Zádid, de dagyod dehéééz!

Ráadásul olyad édesed gügyög dekeb, bosolyog is, udádab déz.

Annyira szeredeb!

Isdendiszdeled időpoddja begbeszélve, ezeddúl vasárdab esde begyüdk.

Bára ennyi, begyek kúrálóddi. 

Belső vetítés

De valahogy nem igazán izgalmas. Lehet, hogy csak azért, mert a szemhéjam eltakarja a tv-t...

Koordinációs gondjaim vannak. Meg kell oldanunk a vasárnapi istentiszteletekre járást, de a reggelek kiesnek ezentúl a lehetőségek közül.

Mai megjegyzés: Apósom csúúúcs!

Amíg én ma az illetőnek segítettem, ő vigyázott Zádira. Igazán jó barátok...

Megyek, alszom tovább.

Majd egyszer, ha tényleg felébredtem, majd akkor, talán ha magamhoz tértem úgy igazán, tényleg hosszabbakat fogok írni.

Addig pedig küldjetek indigót a párnám alá, hogy többnek érezzem a pihenést!!!