Nyugi, mi nem így csináljuk!
;)

Választás van, Apa dolgozik, ma először nem Ő fürdeti Zádit.

Majd mesélek mit alakítottunk Nagymamával...

Most dolog van.

Holnap jövök. 

Ha a folytonos ásítás nem emlékeztetne arra, hogy ez valóság, azt hiszem tényleg nem hinném el...

Csoda, hogy itt van nekem.

Megérinthetem, megpuszilhatom, megölelhetem, megsimogathatom, hozzábújhatok, felemelhetem, szeretgethetem, nézegethetem, megszagolhatom - enyém. 

Szuszog, ásít, nyújtózkodik, sírdogál, engem akar, rám néz, mosolyog,

eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik...eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik...eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik...eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik...eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik...eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... eszik... 

Amikor az ember elfárad, ingerlékenyebbé válik.

Ha napközben sem jut lehetőség pihenésre, az éjjeli óránénti kelés megviseli az állóképességet.

Boldogan, de lassan zombisodva telnek a napok, így van, hogy az ítélőképességem nem az igazi.

Előfordul, hogy morcos vagyok - teljesen jogtalanul!!! - és ezt rávetítem a körülöttem levőkre (nyilván Zádi kivételével - Ő akkor is imádnivaló, ha éppen nem az... ).

A múlt éjszaka Kicsikém felülmúlta önmagát. Nem óránként evett, hanem háromnegyed óránként.

Reggel hisztis voltam.

Semmi szépítés, semmi mentség.

Szegény Drágám így ment el dolgozni.

Nyúllal közös sétára készültünk. Reggeliztem, próbáltam összeszedni magam...

ÉS AKKOR JÖTT EGY TELEFON...

mert minden viszonyítás kérdése...

helyre zökkentett egyetlen pillanat alatt a hallott információ.

Egy fiatal lány.

Most nehéz neki.

Nem taglalom, szerintem nem szeretné.

A lényeg, hogy ez emlékeztető volt számomra, hogy mi is a probléma.

Mert a kialvatlanság egy gyönyörű, jól fejlődő édes szuszmák miatt NEM AZ!

Kár, hogy más baját kell látnom ahhoz, hogy tudjam, hogy az enyém semmiség.

Volt idő, mikor tisztában voltam ezzel.

Nem szabad elfelejtenem.

Ha Zádi sír a pocakja miatt, az azt jelenti, hogy túleszi magát, jól hízik, fejlődik.

Ha óránként eszik, az azt jelenti, hogy van tejem, ő pedig ügyesen szopizik.

Ha a Párom keveset van velünk, az azt jelenti, hogy van munkája, lesz miből pelenkát venni.

Ha este hazajön, akkor pedig megfürdeti, összebújunk, családkoduk.

Mert egészségesek vagyunk, mert együtt vagyunk, mert jó nekünk.

Erre mindig emlékeznem kell.

Adja meg a Jóisten, hogy tudjak segíteni Neki, hogy minden jól alakuljon, hogy ez az egész egy idő múlva már csak rossz emlék legyen!

Amen!

Késő van, keveset alszom.

A cumikérdés bonyolódik. Az I által javasolt cumi végre jónak bizonyult. Nem nyel levegőt mellette a Pici, de a technikát tanulni kell még.

Lehet, hogy sosem fogja igazán szeretni a cumizást.

Mégis inkább az öklét csócsálja, vagy csak sír, míg cicit rághat.

Majd kiderül.

Amúgy jó lenne már "sétakávézni".

Ő a 4. lányát szülte, amikor én Gabót így sokat sétáltunk együtt - papírpohárból hamiskávét iszogatva.

Zádi születése előtt Ő az első kisfiát hozta világra.

Össze kell már hozni azt a sétát (vagy többes számban - sok-sok sétát!!)!

Keresztanyuéknál (megelőlegezve a cím) Zs kifejezte, hogy ismerkedne már Zádival - mi is szeretnénk már látni Őket...

V-ék már nagyon hiányoznak.

Kincsem egyre mozgékonyabb, mindig többet van ébren.

Nagyon figyelmes, egyértelműen megismer és mosollyal jutalmaz engem, a cicihez nőtt pusziosztót.