igazán az ellenségemnek sem kívánom.

Pocakfájás befigyel, Édesem csak sikoltozik, kiabál és én nem tudok segíteni neki.

Most aztán az összes praktikát számba vesszük, amiket valaha hallottunk.

Infacol nem segített semmit Gabónál, így azt kihagyjuk.

Grape Water - szerintem a következő versenyző.

A pocakmelegítés nem merülhet fel, mert még vérezget a köldöke - tegnap is (szerintem a sok sírástól tágultak ki az erek...).

Espumisant vettünk, csak még nem adtam belőle, mert reméltem, hogy a Papaverin is elég lesz.

Köményes teától nem csak távoznak a szelek, hanem termelődnek is, így azt is kihagyjuk.

Húúú, mikor lesz este!

Ráadásul ma sem gyanús, hogy sokat aludnánk.

De remélem csak a látogatóink tartanak minket ébren, nem pedig az újabb pocakvihar.

Úgy szeretnék segíteni neki...

Este lehet, hogy már nem jövök írni, ezért jelentkeztem most.

Majd előkerülök.

A mi családunkban - ld. én családomban - az a szokás, hogy minden gyermeknek (akár meg van keresztelve, akár nincs) négy keresztszülője van.

Hogy ez hogyan is jön ki?

Átlagban a keresztelő/névadó ünnepség idején a keresztszülők még egyedülállóak voltak, majd megtalálták életük párját és így a két keresztszülőből mindjárt négy lett.

Ennek csak annyi a pikantériája, hogy szinte minden gyermek a két párból csak az egyikkel tartja szorosan a kapcsolatot, így majdnem - ismétlem MAJDNEM - olyan mégis a dolog, mint másoknál.

Nos, nálunk - ld. Párom és gyermekeink, mint család - ez újfent furcsán alakult.

Gabó keresztszülei: a Húgom és Drágám gyermekkori barátja nem voltak ott a keresztelőn. Az Intenzív osztályon, Debrecenben...

Lelkészünk annyit kért csak, hogy gondoljanak ránk akkor, abban az időben - másképpen kivitelezhetetlen lett volna, márpedig az idő szorított sajnos...

A szertartáson viszont Tibor, a lelkész segítséget kért, hogy valaki mégiscsak tartsa a fejecskéjét, míg Ő a keresztvizet önti. Mayanya lépett oda legnagyobb örömünkre, mert nagyon megszerettük.

Ki is neveztük "szinténkeresztszülőnek"...

Így alakult, hogy Gabócánknak - a hagyományos 2*1 - ből majdcsak 4 lesz helyett azonnal 3!!! keresztszülője lett.

2 keresztanya és 1 keresztapa.

Most pedig, hogy Zádor megérkezett hozzánk - most hazudok ám, mert már jó előre megbeszéltük, hogy így lesz - döntést kellett hoznunk a keresztszülők kilétéről.

Mi a keresztelést és a keresztszülőséget is nagyon komolyan vesszük, így a döntés tényleg felelősségteljes volt. Még szerencse, hogy egy pillanatra sem volt vita köztünk Drágámmal, hiszen TÉNYLEG ugyanazt gondoltuk és egyszerre mondtuk ki.

Tehát: Zádornak sem 2, de nem is 4 keresztszülője lesz, hanem 3...

Ez pedig úgy alakult, hogy három olyan rendkívüli ember van mellettünk, akik egyszerűen hozzánk és Zádorhoz tartoznak már a fogantatása előtti időből.

Mellette 2 keresztapa és 1 keresztanya áll majd a nagy napon.

Mert: volt egy ember (S), még az ős időben, aki azt mondta, hogy nem engedi, hogy Gabó élete a pénzen múljon.

Ha őssejtre lesz szüksége (még nem tudtuk pontosan mi a betegsége), akkor meg is fogja azt kapni, akármilyen is lesz a számla vége.

Sajnos ez a gyógymód nem segített volna, de sor sem került már rá.

Gabó átköltözése után is mellettünk állt.

A búcsún, majd a gyászidő alatt. Fizikailag, lelkileg egyszerűen támaszunk volt.

Amikor pedig kiderült, hogy van lehetőségünk mégis babát vállalni, mindenben támogatott minket.

Nem egyszer Tőle indultunk lombik vizsgálatra, vagy Hozzá tértünk vissza utána.

A beültetést is végig izgulta velünk, majd érkezése után azonnal rohant megnézni Zádor babánkat.

Nem tudom megfogalmazni, mennyit tett értünk, a gyermekeinkért, az életünkért.

Van 3 gyermeke. A sajátjaiért is megjárta a maga keresztútját.

Egyszerűen csodáljuk Őt.

A keresztanyja (K) ott volt Debrecenben az intenzív osztályon velünk heteken át.

Tőle kaptunk "szagi krémet", lelki támaszt, dorgálást, ha kiakadtunk.

Anyja volt az ott fekvő gyermekeknek, pedig akkor még csak vágyott saját babára.

Olyan szilárd értékrendje van, hogy csak tisztelni lehet érte, de annyi emberség fér el benne, hogy csak bámuljuk.

Szeretetreméltó, kedves, gyengéd, igazi ANYA. Már akkor is az volt, mikor pici leánykája még csak a terveiben létezett.

A szörnyű körülmények között is ember, barát volt.

Alig tudtunk Róla még valamit, de ő tényleg mindent tudott már rólunk.

Velünk örült a jobb napoknak, velünk sírt a bajokon.

A férje - mint utóbb kiderült mindig mindent tudott, mert esténként beszéltek rólunk.

Hogy ez mikor derült ki?

Debrecenből a férje (J) szállította át mentővel Gabót Pécsre.

Ő kezdte meg az újraélesztést is...

De ezt most nem taglalom. Nem megy. Talán sosem fog.

Ami fontos, hogy ez a házaspár beleitta magát minden sejtünkbe.

Nem hagytak magunkra minket.

A búcsúra is eljöttek. 400 km, de mégis itt voltak.

Azóta pedig összejárunk.

Nem sírdogálni. Élni.

Mert a részünkké váltak.

Ott voltak a nyáron az esküvőnkön és nem volt vita kérdése, hogy csak ők lehetnek a másik keresztszülők.

Így alakult, hogy az a 3 ember, akire Zádort bármilyen helyzetben rá tudnánk bízni egyértelmű volt.

Hogy ezt most miért meséltem el?

Még nem tudjuk, mikor kerülhet sor a keresztelőre.

Én nagyon szeretném még idén nyáron.

De a keresztszülőkkel már beszéltünk, megkértük őket és hála Istennek nem mondtak nemet.

Holnap pedig (S) a Keresztapa meglátogat minket.

Szép nap lesz.

Jó, ha itt van.

Szeretjük.

A jó védőnő kincset ér. A rossz pedig...

alig vonszolom magam...

Pedig ma végre (?) írni akartam a védőnőről.

Merthogy hétfőn ugyebár vártuk és nem jött.

Még a kórházból hívtam fel egy hete, hogy a hétvége folyamán haza tudunk menni, így hétfőn jöhet is, a gyermekorvos is akkor jön. Ebben megegyeztünk.

Ehhez képest hétfőn nyoma sem volt. Nem telefonált, nem adott életjelet.

Kedden aztán délután felhívott. Semmi magyarázat, csak közölte, hogy MOST tudna jönni, vagy másnap (szerdán) délután.

Mondtam, hogy akkor jöjjön szerdán. Megbeszéltük az órát, majd elköszöntünk.

Így legalább volt időm átgondolni a dolgokat.

Merthogy elhatározásra jutottam.

Megpróbálok teljesen együttműködő lenni, hiszen Zádornak az az érdeke, hogy mi valahogy szót értsünk végre.

Ilyen hozzáállással vártam aztán szerdán őt, a védőnőt.

Meg is érkezett a megbeszélt időpontban. Zádor éppen aludt, Apósom nyitott ajtót, én is kimentem az előszobába elé.

Köszöntem, megmutattam, hol tud kezet mosni (a gyermekorvos is ezzel szokta kezdeni - bár most hétfőn még le is fertőtlenítette a kezét), majd mondtam, hogy bent várjuk a kicsivel.

Apósom a konyhába szaladt, én pedig elképedve vettem tudomásul, hogy a védőnő csak simán jön a szobába, nagyívben elkerülve a fürdőszobát. Azt megkérdezte, hogy nem baj-e, ha bejön cipővel, majd becsattogott és leült.

Nem baj, - gondoltam - azért a babához ne nyúljon így hozzá.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a családunk minden tagja - nagyszülőket is beleértve!!! - kezet mos, mielőtt Zádorhoz hozzányúlna.

Előre kikészítettem az ápolási zárójelentést, amiről a kórházban azt mondták, kérni fogja a védőnő.

Csak később jutott eszembe, hogy még Gabóé is nálam van, azt sem vitte el.

No mindegy.

Látványosan kitettem az asztalra a végig orvosi papíroknak használt zöld mappára, hogy ha magától nem is jutna eszébe, így el tudja vinni.

Nos leült, nézegette a Picit. Kikérdezett a szülésről, a kórházról, a babáról.

Megkérdezte van-e elég tejcsink, milyen szokásai vannak a Mininek, meg ilyeneket.

Szépen válaszolgattam.

Rá akartam térni arra, hogy mondja el, milyen látogatási szokások vannak az újszülötteknél, de csak annyi választ kaptam, hogy "...hát eleinte hetente, aztán majd beáll havonta. Jövő héten csütörtökre számolom."

Aztán indulás előtt Zádor megéhezett.

Tisztába tettem, majd szopizott egyet. Mikor böfiztetni szerettem volna, nem találtam hirtelen a textilpelust, amit a vállamra akartam tenni.

Ő észrevette és odaadta...

Majd meglátta Apró fekhelyét és összetapizva, agyonnyomkodva megkérdezte, hogy szopipárna-e.

Namármost:

én tényleg elhatároztam, hogy mégiscsak jóban kellene lennünk.

De kérdem én: ha ő mindent összefogdosva a határozott kérés ellenére nem kezet mosva össze-vissza tapizza a baba ágyneműjét - ne legyek ideges???

Amint elment, mindent lehúztam és elvittem kimosni.

Igen, vállalom.

Lehet, hogy kényszeres vagyok.

Tudom, hogy egy gyereknek élete során sok koszt meg kell ennie.

Tudom, hogy hajlamos vagyok túlzásokba esni a higiénia tekintetében.

DE AKKOR SE NYÚKÁLJON BELE A BABÁM ÉLETTERÉBE ÍGY!!!

Hú, nem tudom elmondani, mennyire taszított ez a dolog.

Utánanéztünk.

Védőnőt váltani nem lehet.

Ha közlöm vele/leírom, hogy nem akarok vele együttműködni, akkor ő jelzi a gyermekvédelemnek, hogy nem vagyok partner.

Nem hiszem, hogy engem kellene vizsgálgatni, mert ő nem megfelelően viselkedik.

Ezért döntöttem úgy, hogy mégiscsak megpróbálok kijönni vele.

De íííígy?

Ha már magától nem jut eszébe kezet mosni, legalább azért tegye meg, mert felhívom rá a figyelmét.

Ha pedig valamilyen oknál fogva mégsem hajlandó, legalább ne piszkálja a baba dolgait!!!

Na, most megint kimérgelődtem magam.

Pedig szándékosan halogattam a témát, hogy ne írjak olyat, amit magam is megbánnék.

Most inkább csak értetlenkedek. Hogyhogymiérthogyandemosttényleg?!?!?!?

Ja, mellesleg az ápolási záró nem kellett neki. Megint.

Mindegy, nálam meglesz.

Ezek nem mi vagyunk - gondolom kiderült.
Ha Apájának lesz ideje, még hozok új fotót Apróról. Talán holnap.

FRONT VAN!

Ma egész nap szinte óránként szopizott a mi Drágánk. Csak kézben pihent jól, ha letettük nyöszörgött.

Igen, lehet ijesztgetni, hogy majd jól elrontjuk. Még az is lehet, hogy igaza van annak, aki ezt mondja.

De én akkoris úgy hiszem, hogy egy újszülött/csecsemő még nem tudja azt felmérni, hogy minket most zsarol a sírásával.

Egyszerűen, ha nincs komfort érzése, akkor sír.

Mi pedig találjuk ki, hogy éhes, pocakbaj van, pelus-ügy, fázik, vagy melege van, kényelmetlenül fekszik, vagy társaságra vágyik.

Mindegy. Délután beugrottak Nyúlék és megtudtam, hogy Nyuszilányka is hasonló napot produkált, így igazolódni látszik a teóriám az időjárással.

Ezt csak megerősíti az én időnként felbukkanó fejgörcsöm és ólmos fáradtságom.

De most inkább a jó dolgokról:

Zádorunk ma meglátta a bogárvirág alját.

No ez kisebb magyarázatra szorul.

Van egy játékcsalád, amit még Gabó idejében találtunk. Ezek fejlesztő játékok. Fantasztikusan kialakított színes, csörgő-zörgő szeretnivalók.

Szakemberek úgy találták ki, hogy a játékok alján, hátulján fekete-fehér geometriai formákkal díszített felület van, ami már újszülött kortól érdekes a babáknak.

Az egyik ilyen játék a bogárvirág. Mozgatható. Igaz, furcsa módon nem a bogár távolodik a virágtól, hanem fordítva, de ahogy közelednek egymáshoz rezeg az egész.

Ennek a virágnak a szirmai fekete-fehérek alulról. Ezt bökte ki Minikénk.

Vittük is magunkkal a nappaliba. El sem hittem/hiszem, hogy máris ilyen célirányosan nézelődik.

Ez annak idején nekünk kimaradt...

Más fontos előrelépés is akadt ma: beüzemeltük a légzésfigyelőt.

Tegnap kaptuk vissza a szervizelésből, ahová azért küldtük, mert csak nem akart működni.

Kiderült, hogy csak az volt a baj, hogy akkumulátort (újra tölthető elemet) tettünk bele. - A legjobbat akartuk!!!

Mindegy. Tegnap visszakaptuk a gépet, de Zádort még nem tettük a saját ágyába... Nem tudtuk.

Most Apuja lefektette az ágyába, meglátjuk hogy alakulnak a dolgok.

Mára ennyi, mert időről időre tényleg belém hasít a fejfájás.

Még valami:

Az értékelés!!!

Grapewine, Szép Henriette, Nyúl és a Párom találták el adátumot - 2010. február 28!!!

Stike a hónapot, mert azt tippelte, hogy még februárban meglesz Drágánk - így is lett.

Ancsa, Erika, Helga, Dzsemko, Csilucika, Kendemami, Bettina777, Ildikó, Andrea, Búgócsiga tippelték, hogy a haja fekete lesz.

(Vigasztalásul megjegyzem, hogy bár tényleg fekete hajjal született, de éppen ma vettük észre, hogy kicsit barnul már.)

A szeme színét nem tudom kiértékelni, mert a családban még ma is megoszlanak a vélemények, hogy sötétkék szemmel, vagy már barnával született. Annyi biztos, hogy nagyon sötét színű a szeme. De kékesbarna színről még életemben nem hallottam.

Érdekes módon a hosszát pontosan csak a Párom találta el. (Tudta mit csinált...)

Csillucika és gneke tippelt legközelebb a súlyára: 3250g-ot írtak. Zádor 3270g-mal született.

Köszönjük a tippeket!

Mindenki hagyjon békén!!!

hogy használatba vette a haját a Kisember...

No, nem frizurát kért - csinált magának, hanem egyenesen belekapaszkodik.

Fogja egy ideig, majd véletlenül meghúzza, azután hangos kiabálással adja tudtunkra, hogy ez neki bizony fáj...

Nos kérem szépen, az élet... az nehéz...

Az előző éjszakát olyan csendesen éltük meg, hogy Apája azt hitte átaludta az egészet, pedig nem. Szopizni felkelt kétóránként, de azonnal vissza is aludt utána, így nem okoztunk zavart az éjszaka csendjében.

Ma reggel felfedezte az apaajándék makimajmot (ezt Apája a születése napján vette neki meglepetésnek). Jól megnézte, majd mikor mellé tettem, hogy igazán láthassa - magára borította a pajtiját.

Most délután óta rossz a kedve, nyűglődik a pocak miatt. Ilyenkor nehéz.

Látjuk rajta, hogy fáj, de segíteni nem igazán tudunk neki.

Böfizni nem igazán tud, így minden levegőnyelés megkínozza.

Sétálunk, tornázunk, pocakot masszírozunk, hátat döcögtetünk, de semmi nem jó.

Remélem az éjjel nem ezzel fog telni.

Most megyek is, próbálok valamit előre mozdítani.