Rendkívüli emberek

 2010.03.13. 23:08

A mi családunkban - ld. én családomban - az a szokás, hogy minden gyermeknek (akár meg van keresztelve, akár nincs) négy keresztszülője van.

Hogy ez hogyan is jön ki?

Átlagban a keresztelő/névadó ünnepség idején a keresztszülők még egyedülállóak voltak, majd megtalálták életük párját és így a két keresztszülőből mindjárt négy lett.

Ennek csak annyi a pikantériája, hogy szinte minden gyermek a két párból csak az egyikkel tartja szorosan a kapcsolatot, így majdnem - ismétlem MAJDNEM - olyan mégis a dolog, mint másoknál.

Nos, nálunk - ld. Párom és gyermekeink, mint család - ez újfent furcsán alakult.

Gabó keresztszülei: a Húgom és Drágám gyermekkori barátja nem voltak ott a keresztelőn. Az Intenzív osztályon, Debrecenben...

Lelkészünk annyit kért csak, hogy gondoljanak ránk akkor, abban az időben - másképpen kivitelezhetetlen lett volna, márpedig az idő szorított sajnos...

A szertartáson viszont Tibor, a lelkész segítséget kért, hogy valaki mégiscsak tartsa a fejecskéjét, míg Ő a keresztvizet önti. Mayanya lépett oda legnagyobb örömünkre, mert nagyon megszerettük.

Ki is neveztük "szinténkeresztszülőnek"...

Így alakult, hogy Gabócánknak - a hagyományos 2*1 - ből majdcsak 4 lesz helyett azonnal 3!!! keresztszülője lett.

2 keresztanya és 1 keresztapa.

Most pedig, hogy Zádor megérkezett hozzánk - most hazudok ám, mert már jó előre megbeszéltük, hogy így lesz - döntést kellett hoznunk a keresztszülők kilétéről.

Mi a keresztelést és a keresztszülőséget is nagyon komolyan vesszük, így a döntés tényleg felelősségteljes volt. Még szerencse, hogy egy pillanatra sem volt vita köztünk Drágámmal, hiszen TÉNYLEG ugyanazt gondoltuk és egyszerre mondtuk ki.

Tehát: Zádornak sem 2, de nem is 4 keresztszülője lesz, hanem 3...

Ez pedig úgy alakult, hogy három olyan rendkívüli ember van mellettünk, akik egyszerűen hozzánk és Zádorhoz tartoznak már a fogantatása előtti időből.

Mellette 2 keresztapa és 1 keresztanya áll majd a nagy napon.

Mert: volt egy ember (S), még az ős időben, aki azt mondta, hogy nem engedi, hogy Gabó élete a pénzen múljon.

Ha őssejtre lesz szüksége (még nem tudtuk pontosan mi a betegsége), akkor meg is fogja azt kapni, akármilyen is lesz a számla vége.

Sajnos ez a gyógymód nem segített volna, de sor sem került már rá.

Gabó átköltözése után is mellettünk állt.

A búcsún, majd a gyászidő alatt. Fizikailag, lelkileg egyszerűen támaszunk volt.

Amikor pedig kiderült, hogy van lehetőségünk mégis babát vállalni, mindenben támogatott minket.

Nem egyszer Tőle indultunk lombik vizsgálatra, vagy Hozzá tértünk vissza utána.

A beültetést is végig izgulta velünk, majd érkezése után azonnal rohant megnézni Zádor babánkat.

Nem tudom megfogalmazni, mennyit tett értünk, a gyermekeinkért, az életünkért.

Van 3 gyermeke. A sajátjaiért is megjárta a maga keresztútját.

Egyszerűen csodáljuk Őt.

A keresztanyja (K) ott volt Debrecenben az intenzív osztályon velünk heteken át.

Tőle kaptunk "szagi krémet", lelki támaszt, dorgálást, ha kiakadtunk.

Anyja volt az ott fekvő gyermekeknek, pedig akkor még csak vágyott saját babára.

Olyan szilárd értékrendje van, hogy csak tisztelni lehet érte, de annyi emberség fér el benne, hogy csak bámuljuk.

Szeretetreméltó, kedves, gyengéd, igazi ANYA. Már akkor is az volt, mikor pici leánykája még csak a terveiben létezett.

A szörnyű körülmények között is ember, barát volt.

Alig tudtunk Róla még valamit, de ő tényleg mindent tudott már rólunk.

Velünk örült a jobb napoknak, velünk sírt a bajokon.

A férje - mint utóbb kiderült mindig mindent tudott, mert esténként beszéltek rólunk.

Hogy ez mikor derült ki?

Debrecenből a férje (J) szállította át mentővel Gabót Pécsre.

Ő kezdte meg az újraélesztést is...

De ezt most nem taglalom. Nem megy. Talán sosem fog.

Ami fontos, hogy ez a házaspár beleitta magát minden sejtünkbe.

Nem hagytak magunkra minket.

A búcsúra is eljöttek. 400 km, de mégis itt voltak.

Azóta pedig összejárunk.

Nem sírdogálni. Élni.

Mert a részünkké váltak.

Ott voltak a nyáron az esküvőnkön és nem volt vita kérdése, hogy csak ők lehetnek a másik keresztszülők.

Így alakult, hogy az a 3 ember, akire Zádort bármilyen helyzetben rá tudnánk bízni egyértelmű volt.

Hogy ezt most miért meséltem el?

Még nem tudjuk, mikor kerülhet sor a keresztelőre.

Én nagyon szeretném még idén nyáron.

De a keresztszülőkkel már beszéltünk, megkértük őket és hála Istennek nem mondtak nemet.

Holnap pedig (S) a Keresztapa meglátogat minket.

Szép nap lesz.

Jó, ha itt van.

Szeretjük.

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr676491771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anikó 2010.03.14. 13:22:15

Annyira szépen tudsz írni azokról akiket szeretsz és közel állnak hozzád,hogy aki olvas szeretne a barátod lenni.Persze tudom ez lehetetlen,benneteket összekovácsolt a sors,de nagyon jó olvasni ezeket a gondolatokat a mai rohanó világban! Szeretettel:Anikó

Vianya 2010.03.14. 14:23:25

Aranyos Vagy Anikó! Tényleg csak a szeretet beszél belőlem.

Anita 2010.03.14. 14:47:19

Nem is akármilyen szeretet.... Az Isteni szeretet.

dkata28 2010.03.15. 09:59:26

köszönöm Évi!!!!!!!
süti beállítások módosítása