32 hetes netes baba

"A kismama:

Ahogy növekszik a méhe, és a baba meg a méh fölnyomja a rekeszizmait, a bordázat alsó része érzékennyé válhat. A most következő pár hét alatt azt tapasztalja, hogy nem érez nemi vágyat. Vannak azonban olyan kismamák, akik kifejezetten...

A baba:

Teljesen kialakult, bár viszonylag még sovány, és talán arányai is mások, mint születésekor. Ha most születne meg, jó esélyei lennének az életben maradáshoz, hiszen tüdeje is teljesen kifejlett. Persze azért inkubátorban kellene őt elhelyezni, mivel nem rakódott még elegendő zsírtartalék a bőre alá.

Mozdulatai most nagyon erőteljesek, és időnként igen kellemetlenek lehetnek, különösen, ha lába beakad a bordákba: a kismama ilyenkor üljön kihúzott háttal, az segít. Azt is érzi, ha a baba csuklik, miután magzatvizet nyelt. Hétről hétre kevesebb a baba mozgástere. "Fekvését" - a méhben fölvett helyzetét - ellenőrzi az orvos, hogy megbizonyosodjon arról, fejjel lefelé, szülésre készen helyezkedik-e el. Ha még mindig nincs így, az orvos eldönti, megpróbálja-e megfordítani a babát, vagy pedig speciális szülési technikát fog alkalmazni.

A baba súlya kb. 1,6 kg hossza 40,5 cm."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Nos, a szex kérdését még akkor sem vitatnám itt meg, ha tudnám pontosan, kik olvasnak. De ugyebár nem ez a helyzet.

Viszont ennek nem itt van a helye. - Szerintem.

Apró esélyeit sem fogom itt latolgatni, erről már írtam. Nem tetszik ez a hozzáállás.

Mi ki fogjuk várni a megfelelő időt a "különköltözésre" és kész.

A mozgás jól érezhető. Imádom. Még akkor is, ha nem.

Olyan formákat képes a hasam felvenni, hogy néha magam sem hiszem el. De jó ez így.

Csuklik. Igen. Elég sokszor. De azt olvastam, hogy ettől erősödik a rekeszizma, ami jó lesz majd a légzéséhez. Szóval bár sajnálom kicsit, hogy így "ugrál", mégis örülök a csuklásnak (is).

A fekvéséről már szerdán írtam, szerencsére fejvégű. Igaz, azt most nem éreztem, amikor befordult, de Drágám szerint még olyan kicsi lehetett, amikor felvette ezt a testhelyzetet, hogy nem csoda, hogy nem tűnt fel.

A lényeg, hogy most ügyesen fekszik. Remélem nem gondolja meg magát már a szül(et)ésig...

A súlya kicsit több, mint a könyv által előírt. Ennek pedig továbbra is örülök. Nagyon!!!

Ennyit a heti házi feladatról. Itt tartunk most.

A tegnapról:

Annyira megkelt a tésztám, hogy több, mint másfélszer annyi virslis cucc lett, mint számítottam. (Jó volt az élesztő megint.)

Délután, mikor az utolsó adag is kisült, egy részét tálba tettem és átugrottam Nyúlékhoz. Ők a kajának örültek, én meg a babának...

Szóval nagy volt az egyetértés.

Le is kapcsoltam a Kiscsajt a Nagyanyjáról és órákra "elraboltam" a világtól.

Szerencsére jól tűrte. Nagyot aludt rajtam. Még az sem zavarta, hogy a pocakját a pocakomból VALAKI megfelelő intenzitással rugdossa.

Meg is állapítottuk, hogy mivel nagyon kicsi lesz a köztük lévő korkülönbség, Apró és Nyuszilányka jól meg fogják érteni egymást. (Legalábbis reméljük!)

A máról:

Kisebb viszontagságok után, (amiket most nem ecsetelgetnék) a szüleimhez mentünk. Nem igazán voltam képben, mi is volt a pontos célja a látogatásnak. Úgy gondoltam, beugrunk, mert régen találkoztunk.

De amikor odaértünk a dekorációból minden világos lett. Csak az nem, hogy miért 5 nappal előtte köszöntik a szülinapom.

Az ajándék átadása után viszont minden kiderült. Jövő pénteken, éppen 15-én színházba megyünk. Egy olyan darabra, amit régen szerettem volna már látni.

Szóval nagy volt a meglepetés, igazán örültem. Így még Apró érkezése előtt lesz egy "kimenős" esténk a Párommal.

Fini vacsorát kaptunk, gyönyörű virágom van. Cirmos rózsa. Sárga, de a széle piros. Nagyon szééép.

A neten talált kép címe:
Akinek semmi sem akadály...
;)

Drágám elutazott és szüksége van a laptopomra, ezért elvitte magával.

Ma este jönnek hozzánk aludni a Kisnyulak, így nem fogok tudni később jelentkezni. Most is Apósom gépénél ülök és innen írok.

Éppen virslis cuccot sütök (egyelőre még csak a krumplit főzöm hozzá), délután átviszem Nyúlékhoz, majd együtt jövünk haza.

Legkisebb Nyuszit még nem hurcolják el otthonról - nagyon jól teszik - így nem láttam pár napja.

De ha sikerül, ma megpuszilgatom.

Fáradt vagyok.

Egyre biztosabb, hogy a légköri nyomás tombolása miatt volt a tegnapi feszültségem és a mai fáradtságom is.

A délelőtt döcögősen indult, mert Vuk pajti közelített felém, de sikerült ráijesztenem és elhordta a bundáját - szerencsére.

Finomat reggeliztem Aprósomnak hála, aki friss kiflivel állított haza. Sok-sok laktózmentes háromszögsajtot kentem rá, így hihetetlenül jól esett.

Jó sok telefont is lebonyolítottam, aztán meglepetésből hazaesett Drágám, hozott a kedvenc pékségemből pogácsát (finom puhát), túrós szívecskét - mert néha kell az a laktóz amikor pocakos vagyok - kakaós kalácsot és ilyen finomságokat. (Tulajdonképpen mindent, amit telefonon lediktáltam neki...)

Azóta is folyamatosan nassolok.

Az Illető, akinek segítünk, szinte folyamatos telefon és net kapcsolatban áll valamelyikünkkel. Sok az intéznivaló, de sok a bosszankodás is. Tudom, nem kellene ennyire felvennem a dolgot, mert az adrenalint Apró is megkapja. - Sajnos nem tudom félvállról venni, mert tisztelem, becsülöm és szeretnék segíteni.

Mindegy.

Nemrégen megtudtam egy csodálatos hírt.

Van egy alapítvány, ami annak idején három családot is felkarolt (az egyik mi voltunk), ahol beteg gyermek van (volt ), hogy őssejt terápiához juttassa a gyerekeket. Ebben az alapítványban - szerintem már írtam róla korábban - az egyik család, ahol a harmadik gyermek - ő még picike -  veseproblémával él, most kistesót kap - kb. akkor fog érkezni, amikor Apró. Ezt már korábban tudtam.

A másik családnál egy olyan kisfiú él, aki most 13 éves. Oxigénhiányosan született, nagyon nehéz az élete. A szülei régen szerettek volna neki kistestvért, aki most meg is született!!!

Hogy pontosan mikor, azt nem tudom, de a közösségi portálon már láttam róla képet. Nagyon aranyos fiúcska.

Így tehát láthatjuk, hogy csodák bizony minden nap történnek.

Nagyon boldog lettem.

Ami engem illet, már csak vonszolom magam, igen fáradt vagyok. Szerintem a front tehet erről is.

Amúgy semmi baj nincs tényleg, csak lomha vagyok és ááááásítozom. Mindjárt kiesek a számon.

Azt hiszem le kell pihennem, hogy mikor Drágám hazaér, felkeljek és folytatódhasson a nap.

endorfin

Mert vannak a pocakhormonok, amik feszültté tesznek. Harapós leszek. Hiába tudom, hogy nincs okom mérgelődni, mégis úgy érzem, hogy szétrobbanok.

Mert egyedül maradtam ma itthon, így utat engedhettem a tisztulásnak.

De a legjobb akkoris az volt, hogy jól megettem egy toblerone-t, és a boldogsághormon kompenzálta a dilihormonokat.

Tanulni is kéne, de nehezen koncentrálok.

Hú még a front is!?!

Vagy csak okokat keresek?

Jó sok hó leesett, jó kinézni az ablakon.

Gondolom autót vezetni most nem egy élmény.

Remélem Drágám is rendben hazaér.

Láttam!!!

Megvolt az UH!

De kezdem az elején.

Reggel korán keltem, hogy Párommal utazhassak a városba és ne kelljen az ónosnak tűnő esőben vezetnem.

A hirtelen függőleges állapotba kerülésnek az eredménye az lett, hogy újfent bebizonyosodott, hogy az egyik leghűségesebb barátom a pocakosság idején VUK.

Volt egy két epés megjegyzésem a témában...

Amint összeszedtem magam, indultunk is.

Korán beértem, volt még egy pár elintéznivalóm a vizsgálat előtt.

Ezeket sétával kötöttem össze, gondoltam jót tesz. Jól is esett, meg kell állapítsam.

Séta után engedélyeztem magamnak egy koffeinmentes kapucínert a kedvenc kávézómban, majd irány a pékség, hogy I-nek buktát szerezzek és vihessem a kórházba.

Buktát természetesen sehol nem kaptam, így egy egyéb fajta péksütit választottam.

Még a kávézóból felhívtam I-t, hogy mire lenne szüksége, de nagyon úgy tűnt, hogy leginkább megnyugtató szavak kellettek.

Egészségügy RULEZ. De ezt most nem taglalom.

Végülis eljutottam UH-ra, jó társaságban.

Kb. háromnegyed órás késésben volt a doki, de ez várható volt látva a szülőszobáról, az osztályról leküldött és egyéb "beesett" kismamik láttán.

Hiába, a frontok nem viccelnek, a babák pedig reagálnak is azonnal.

Szépen várakoztunk, babát csodáltunk, aki a legnagyobb sürgés-forgás közepette is mosolyogva aludt apukája karjaiban.

Behívtak.

Dömperedésem ellenére igyekeztem sietni, hogy ne tartsam fel Kedvesdokit technikai szünetekkel. De mindennek ellenére kifejezetten türelmes volt, még ő kért elnézést.

Annyira jó volt látni Aprót, hogy azt elmesélni sem tudom.

Egy csoda.

Pontosan úgy helyezkedik, ahogy érzem, de az arcát most a kezeivel takargatta.

Nos igen, ha férfiasságára fény derült is, mindent mégsem láthatunk időnek előtte...

Mégis kaptunk azért képet a pofiról. Apuja szerint tiszta Nagyapja.

Kezdődik már a találgatás. Szeretem!

Most pedig az adatok:

"BPD: 8,4 cm

HC: 30,7 cm

AC:26,9 cm

FL: 6,1 cm

Fekvés: II KT

Placenta tapadása: mellső falon

Placenta érettsége: G0

Becsült súly (+/- 10%): 1800 g

Egy magzat ábrázolódik. Ritmusos szívműködés. A köldökzsinórban 3 ér azonosítható, a köldökgyűrű ép. A koponya, a szív, a gerinc, a vesék eltérés nélkül. A gyomorban és a hólyagban folyadék van. Normális magzati anatómia.

...

Számított terminus: 02. 26. ?

...

A mért biometriai adatok alapján: Grav. s. 32/5"

A kihagyott részek számunkra most érdektelen sztenderd szövegek. Lusta vagyok begépelni na.

Következzen az értelmezés:

BPD = biparietális átmérő. két halánték közti távolság

HC = fejkörfogat

AC = haskörfogat

Fl vagy FL = combcsont hossza

A méhlepény eddig is mellső tapadású volt, ezen szerintem nem fog változtatni csak a szülés. (De ugyebár az sem máshova tapasztja...)

A placenta érettsége tökéletesen megfelelő.

És itt jön a lényeg: a becsült súly!!! 1800g!!! Tehát több a könyvben leírt átlagnál. De a doki szerint is nagyobb. Azt mondta, jól fejlett baba.

Zene füleimnek!

Annyira örülök.

Tudom, hogy a nagyobb babát is meg kell majd szülnöm és akkor is rajongjak majd így, de azok után, hogy Gabónál mindenki csak a fejét csóválta, mondván, hogy túl kicsi... Most ez a legjobb hír, amit a doki nekem mondhatott.

Ami még fontos, hogy a szülés várható időpontja és a számított terminus természetesen semmin sem módosít. Lombik lévén pontosan tudjuk a fogantatás idejét, a várható szülésidőpont sem változik. De a számítógép az átlag méretekhez viszonyítva kalibrál, így jól átható, hogy 32/5-nek számította, ami a 31/2-höz képest 10 nap eltérés. Ilyen korban ez lényeges! Büszke vagyok ám Apróra nagyon!!!

Édes Gabóm születésének várható időpontját mindig hátrébb tolták, volt, hogy három héttel, annyival kisebb volt a többieknél.

Szóval most örülök nagyon.

Egy szülinapi köszöntés este aztán elgondolkodtatott, nem esett igazán jól.

30 évest köszöntöttem. Azt mesélte, ha visszagondol arra, milyennek is képzelte magát korábban, hogy milyen is lesz, mit is csinál majd 30 évesen, most elégedett a különbséggel a tervekhez képest.

Hirtelen én is elgondolkoztam, így 9 nappal előtte.

Nagyon más az életem, mint amit terveztem.

Nem, nem lettem depressziós. Egyáltalán nem zavar a 30. Sőt, sokszor sokkal többnek érzem magam.

A hajamban feltűnő ősz sem rossz évszak. Minden kifehéredett hajszálért "megdolgoztam" (6 hét elég volt hozzá). Mind mesél nekem.

Imádom Aprót, és Apró Apját is. (De Gabót is!!!)

De nagyon nem itt akartam tartani.

Most legyen ennyi elég...