"A kismama:

Ahogy növekszik a méhe, és a baba meg a méh fölnyomja a rekeszizmait, a bordázat alsó része érzékennyé válhat. A most következő pár hét alatt azt tapasztalja, hogy nem érez nemi vágyat. Vannak azonban olyan kismamák, akik kifejezetten...

A baba:

Teljesen kialakult, bár viszonylag még sovány, és talán arányai is mások, mint születésekor. Ha most születne meg, jó esélyei lennének az életben maradáshoz, hiszen tüdeje is teljesen kifejlett. Persze azért inkubátorban kellene őt elhelyezni, mivel nem rakódott még elegendő zsírtartalék a bőre alá.

Mozdulatai most nagyon erőteljesek, és időnként igen kellemetlenek lehetnek, különösen, ha lába beakad a bordákba: a kismama ilyenkor üljön kihúzott háttal, az segít. Azt is érzi, ha a baba csuklik, miután magzatvizet nyelt. Hétről hétre kevesebb a baba mozgástere. "Fekvését" - a méhben fölvett helyzetét - ellenőrzi az orvos, hogy megbizonyosodjon arról, fejjel lefelé, szülésre készen helyezkedik-e el. Ha még mindig nincs így, az orvos eldönti, megpróbálja-e megfordítani a babát, vagy pedig speciális szülési technikát fog alkalmazni.

A baba súlya kb. 1,6 kg hossza 40,5 cm."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Nos, a szex kérdését még akkor sem vitatnám itt meg, ha tudnám pontosan, kik olvasnak. De ugyebár nem ez a helyzet.

Viszont ennek nem itt van a helye. - Szerintem.

Apró esélyeit sem fogom itt latolgatni, erről már írtam. Nem tetszik ez a hozzáállás.

Mi ki fogjuk várni a megfelelő időt a "különköltözésre" és kész.

A mozgás jól érezhető. Imádom. Még akkor is, ha nem.

Olyan formákat képes a hasam felvenni, hogy néha magam sem hiszem el. De jó ez így.

Csuklik. Igen. Elég sokszor. De azt olvastam, hogy ettől erősödik a rekeszizma, ami jó lesz majd a légzéséhez. Szóval bár sajnálom kicsit, hogy így "ugrál", mégis örülök a csuklásnak (is).

A fekvéséről már szerdán írtam, szerencsére fejvégű. Igaz, azt most nem éreztem, amikor befordult, de Drágám szerint még olyan kicsi lehetett, amikor felvette ezt a testhelyzetet, hogy nem csoda, hogy nem tűnt fel.

A lényeg, hogy most ügyesen fekszik. Remélem nem gondolja meg magát már a szül(et)ésig...

A súlya kicsit több, mint a könyv által előírt. Ennek pedig továbbra is örülök. Nagyon!!!

Ennyit a heti házi feladatról. Itt tartunk most.

A tegnapról:

Annyira megkelt a tésztám, hogy több, mint másfélszer annyi virslis cucc lett, mint számítottam. (Jó volt az élesztő megint.)

Délután, mikor az utolsó adag is kisült, egy részét tálba tettem és átugrottam Nyúlékhoz. Ők a kajának örültek, én meg a babának...

Szóval nagy volt az egyetértés.

Le is kapcsoltam a Kiscsajt a Nagyanyjáról és órákra "elraboltam" a világtól.

Szerencsére jól tűrte. Nagyot aludt rajtam. Még az sem zavarta, hogy a pocakját a pocakomból VALAKI megfelelő intenzitással rugdossa.

Meg is állapítottuk, hogy mivel nagyon kicsi lesz a köztük lévő korkülönbség, Apró és Nyuszilányka jól meg fogják érteni egymást. (Legalábbis reméljük!)

A máról:

Kisebb viszontagságok után, (amiket most nem ecsetelgetnék) a szüleimhez mentünk. Nem igazán voltam képben, mi is volt a pontos célja a látogatásnak. Úgy gondoltam, beugrunk, mert régen találkoztunk.

De amikor odaértünk a dekorációból minden világos lett. Csak az nem, hogy miért 5 nappal előtte köszöntik a szülinapom.

Az ajándék átadása után viszont minden kiderült. Jövő pénteken, éppen 15-én színházba megyünk. Egy olyan darabra, amit régen szerettem volna már látni.

Szóval nagy volt a meglepetés, igazán örültem. Így még Apró érkezése előtt lesz egy "kimenős" esténk a Párommal.

Fini vacsorát kaptunk, gyönyörű virágom van. Cirmos rózsa. Sárga, de a széle piros. Nagyon szééép.