Ez lehetne a mai nap címe.

Úgy látszik Zádi jobban szeretné a csontlevest, mint a csirkeszárnyból főzöttet.

Neeeem, talán mégsem.

Szóval az történt, hogy ma ebédre már nem csak a zöldségeket kapta meg a levesből, hanem husit is - és természetesen a csontot a husi alól...

Szép sorban ette a répát, a fehérrépát, a krumplit, a brokkolit és a husit is. Kapott egy glutén mentes zsömlét is, jó kedve volt.

Csakhogy elkövettem azt a hibát, hogy az ebéd befejezése előtt odaadtam neki a csontot és azután már csak azzal volt hajlandó foglalkozni.

Eleinte még hagyta, hogy a szájába lopjak egy-két falatot, de azután már csak a rágicsára koncentrált.

Ma délután pedig megtörtént az, ami eddig még nem: megevett egy teljes banánt egyszerre!!!

Ezelőtt jóformán a teljeset ette meg, most pedig konkrétan az egészet.

Lehetett valami a levegőben - igen, megint a frontra fogom - mert délelőtt csak pár perceket szundított, de déltől 2-ig egyhuzamban aludt (félálomban azért szopizott egyszer), de délután megint nem bírtam rávenni. Egyszer majdnem elaludt, de a fránya telefon felébresztette és utána semmivel nem lehetett rávenni, hogy pihenjen.

Este 7-re aztán teljesen kifáradt. Negyed 8-kor olyan üvöltésbe kezdett, hogy azonnal nekiláttunk a fürdetésnek. Drágám, amikor rájött, hogy pancsihoz készülünk azonnal abbahagyta a sírást és máris minden rendben volt.

Fürdés után összebújtunk, rágicsált rajtam is egy keveset (aúúú) és elaludt. Sajnos azóta is többször felsírt, így belegondolni is félek, milyen lesz az éjszakánk.

Így aztán most megyek is, minél előbb vízszintbe vágom magam, hogy alhassak valamennyit.

Ha holnap hajnalban megint kitalálja fél 5-kor, hogy reggel van, mint ma... Nem is merek erre gondolni.