azon ételek listája, amiket EGYEDÜL eszik a mi drágánk.

Már délben úgy kezdte, hogy a sütőtök püréhez főtt krumplit majszolt, aztán estére csúcsosodott a dolog.

Csirke szárnyból levest főztem sok zöldséggel, hozzá gluténmentes tésztát, másodiknak csirkemájat sütöttem fokhagymával és főtt krumplit köretnek.

(Lehet, hogy nem vacsorára való lenne, de sajnos délben még az üzleteket róttuk és korábban ebédelt, az uzsonnát rendben gyümölccsel oldottuk meg és korán vacsizott, így megkockáztattam. )

Szóóóóóval: a zöldségeket feldaraboltam - nem nyomkodtam szét - és elé tettem, a levest tésztával pedig folyadékként adagoltam neki.

Olyan kajálást csapott a fiatalember, hogy meglepődtem. Láthatóan élvezte a zöldségek ízét külön-külön, és rágott - hátsó fogak nélkül...

Sokkal hosszabb ideig tartott az evés, de nem volt hiszti, csak élvezetes étkezés.

Aztán a végén határozottan többször is rázta a fejét, hogy nem kér többet.

Úgy vettem észre, hogy a máj most nem jött be neki annyira. Majd megpróbálom eleve krumplihoz adagolva, hátha úgy jobban megy majd.

Mellesleg igen szemfüles a fickó, mert a levesben főtt krumpli jól csúszott neki, a máj köretének szánt sós vízben főtt pedig nem kellett neki. Kiválogatta szépen.

Drága keresztanyám erre biztosan azt mondaná, "kicsi még, de nem hülye". Igaz?

Este vendégeink voltak, Zádi mindenkit elbűvölt.

Egyértelműen pasi párti, a legjobb, ha a termete tekintélyt parancsoló. Ilyenkor határozottan kiprovokálja, hogy a hatalmas ember kölyökké változzon neki és önfeledten játsszanak.

Édes volt nagyon a vendégekkel. Incselkedett, határozottan játszott. Kacagott, közel mászott, aztán hirtelen sarkon fordult és visszaiszkolt hozzám. Felállt a lábamba kapaszkodva és ismét hatalmasat kacagott. Elbújtatta az arcát, kikukucskált és kezdődött elölről az egész.

Olvadoztam, be kell vallanom.