Csak kapkodom a fejem a fejleményeken.

Zádikám szépen reggelizett, tízóraira csak szopit kért, bőséges ebédet követően megint csak szopizott, majd amikor meglátta, hogy mi ebédelünk, felkéretőzött nagymamája ölébe egy kis krumplilevesért.

Kicsit sem volt pépesítve, nem műanyag kanállal kapta, de egyik tényező sem akadályozta meg abban, hogy bőséges második-ebédet költsön el velünk. (Minden esetre a cukorborsó főzeléket is le kellett meóznia nehogy már valamit nélküle együnk... )

Az úúúúúgy volt, hogy ugyebár glutént még eddig nem kapott.

Gluténmentes zsömit, tésztát és kekszet igen, de valódi glutént még nem. A Krumplilevesben volt valamennyi, de nem gondolom számottevő mennyiségnek, ráadásul most 9 és 10 hónapos kora között kell lassan bevezetni. Én biztonsági tartalékot hagyva úgy gondoltam, hogy 10 hónapos koráig csak gluténmentes dolgokat kap, majd utána jöhet a többi, de úgy látszik ő másképp gondolta (újfent ).

Olyan jó ízűen ette, a falatokat szépen megrágva, ráadásul elég szép mennyiséget, hogy kifejezetten büszke voltam rá.

Tényleg lehet köze valami a hobbitokhoz, hiszen ők szoktak másodikebédelni. Nem?

Szintén újdonság, hogy ügyesen egyedül iszik a kulacsából (az egyetlen baj, ha már nincs tele, még nem tudja eléggé felemelni, de segítséggel ezt is megoldja és láthatóan nagyon büszke magára.

Egyre többet jár a szája, beszél, kommentál. Nagyon édes kis hangja van.

Ma este a fiúkkal (Nyúl fiai) nagyot autózott - lehet, hogy lassan vehetünk neki kisautót?